Olyan érzésem van, mintha csak egy nap telt volna el azóta, hogy megírtam a tavalyi zenei összefoglalómat. Elrobogott mellettünk egy újabb év, ráadásul egy évtized is véget ér 2019-cel. Ha visszagondolok az elmúlt 12 hónapra, akkor az jut rögtön az eszembe, hogy mennyit panaszkodtam a zenére. Vártam az ütős megjelenéseket, de nem jöttek. Azonban így december végére sikerült összeállítanom a 2019-es best of listámat, úgyhogy nézzük is meg, hogy mik voltak a kedvenceim idén zenei téren.


Idén nem volt egyszerű dolgom, hogy kiválasszam az év dalszövegét. Sok dalszöveg volt, amit nagyon szerettem, de egy sem szólt úgy igazán hozzám. Ezért egy olyan dalt választottam, ami esélyes volt az év dala versenyben is, azonban én a legjobb dalszövegnek választottam meg. Post Malone Hollywood's Bleeding című száma Hollywood és a hírnév árnyoldaláról szól. Sokan költöznek Los Angelesbe a hírnév reményében, azonban a pénz és a csillogás magával hozza a mérgező légkört és kapcsolatokat is. Posty új albumáról mindenképp hallgassátok meg ezt a dalt. (A teljes dalszöveget ITT megtaláljátok!)

Noha ebben az évben nem jártam annyi koncerten, mint korábban, mégis amiken részt vettem, azok kiemelkedőek voltak. Nem csoda hát, hogy az év egyik legjobb koncertjei között említhetem a Panic! At The Disco berlini fellépését, ahol első sorban nézhettem végig az egyik örök kedvenc zenekaromat. De idén valóra vált egy másik álmom is. Nemcsak egyszer, hanem kétszer is láthattam élőben Apashe-t, aki anno megszerettette velem az elektronikus zenét. Egyszer a Szigeten, egyszer pedig a novemberi budapesti koncertjén vehettem részt és a legutóbbi alkalmával sikerült elkapnom őt egy közös fotóra is. A legpozitívabb koncertélményem azonban a Leoniden nevéhez kötődik, akiket végre újra láthattam, ráadásul a Sziget Fesztiválon. Egyrészt eszméletlen jó hangulatot teremtettek az Európa színpad környékén, másrészt a fellépésük után találkozhattam is velük személyesen, amely egy örök emlék marad számomra.

Minden évben elmondom, hogy nem szoktam videóklipeket nézni, így nem meglepő, hogy az idei év sem kivétel ezalól. Azonban volt egy zenei videó, amely rögtön megragadta a figyelmemet és az BANKS Gimme című dalához készült. Mindegy, hogy hányszor nézem meg, minden egyes alkalommal elkápráztat a látványvilág, szinte révületbe esik az ember attól, ahogy a fénnyel játszottak ebben a videóban. BANKS pedig egyszerűen gyönyörű benne és a tánctudását is megcsillogtathatta benne, így nálam mindenképp ez lett a kedvenc idén.

Sokszor láttam már NF nevét, főképp Spotify listákon, de sosem merültem el az ő zenéjében. Azonban amikor megláttam, hogy új albummal jelentkezett idén, úgy döntöttem, hogy belehallgatok... és milyen jól tettem! Az elmúlt két hónap folyamán az egyik kedvenc előadómmá nőtte ki magát és nem túlzok azzal, hogyha a kedvenc rapperemként nevezem meg őt. Nagyon sokan hasonlítják őt Eminemhez, ami teljesen érthető, mert hasonló a stílusuk, azonban NF nemcsak rapelni tud, hanem énekelni is. Mi fogott meg a legjobban Nate-ben? Legfőképp a szövegei, amelyekben őszintén megosztja velünk a gondolatait és szerintem mindenki találhat magának egy olyan dalszöveget vagy egy részletet, amellyel tud azonosulni. A zenei alapok is egyfajta újdonság érzetet adnak az ő zenéjéhez. És mondtam már, hogy énekelni is tud?

Mint tavaly, most is összegyűjtöttem albumokat, amelyek szerintem nagyon jól sikerültek és megérdemlik, hogy meghallgassátok őket:

we - gnash | thank u, next - Ariana Grande | WHEN WE ALL FALL ASLEEP, WHERE DO WE GO? - Billie Eilish | Mar De Colores - Álvaro Soler | Gioventù Bruciata - Mahmood | III - BANKS | Blood Harmony - FINNEAS | Carte Blanche - DJ Snake | The Search - NF | Fine Line - Harry Styles

Nagy fejtörést okozott az év legjobb dalának a kiválasztása, mivel azt az elvet követem, hogy egy előadót csak egyszer nevezhetek meg ebben a bejegyzésben. Rengeteg olyan dal jelent meg idén, amit nagyon szerettem, de egyetlen egy sem volt, ami látványosan kiemelkedett volna a többi közül, így a választás nem ment annyira könnyen. Végül a legjobb dalt egy olyan előadónak adtam, akit elhanyagoltam az utóbbi időben, de ezzel a számmal újra beverekedte magát a lejátszási listáimra. A Duemila volte Marco Mengoni egyik új megjelenése, ami már első hallásra is tetszett, de úgy igazán csak az elmúlt hetekben nyerte el a szívemet. Egy olyan balladával tért vissza, ami anélkül is megfogott, hogy lefordítottam volna a szövegét. Az az érzelem, amivel berobban a refrén, egyenesen a dobogó csúcsára repítette Marco Mengoni dalát.




Ez volt hát 2019. Zeneileg én elég átlagosnak nevezném, mert egy-két megjelenéstől eltekintve nem voltak olyan igazán izgalmas projektek, amelyeket nagyon vártam volna. Ezért is reménykedem benne, hogy az új évtized sok meglepetést és színvonalas újdonságokat tartogat majd a számunkra.

Nektek hogy nézne ki az évzáró listátok? Kiket szerettetek idén a legjobban? Írjátok meg kommentben, hogy minél több zenével megismerkedhessünk. Köszönöm, hogy itt voltatok velem idén is és találkozunk 2020-ban!