Bridges | Josh Groban


Van egy előadó, akit mindig is szeretni fogok és az nem más, mint Josh Groban. Tinédzserkorom meghatározó alakja volt, aki a hangjával képes volt minden bajt elűzni és megnyugtatni, amikor szükségem volt rá. Noha azóta sokat változott a zenei ízlésem és a későbbiekben csak ritkán hallgattam a zenéjét, attól még ugyanolyan izgatottság fogott el, amikor megtudtam, hogy idén szeptember 21-én megjelenik az új stúdióalbuma, a Bridges. Úgy döntöttem, hogy visszatérek a gyökerekhez és írok egy olyan első benyomásos posztot, mint annak idején Lana albumáról is írtam.
Én két időszakra szoktam bontani Josh zenei karrierjét: a "klasszikus Josh" és az "új Josh" érára. A klasszikus az első albumtól egészen az Awake korszak végéig tartott, a Noëllel bezárólag, az új pedig az Illuminationstől napjainkig. Mi volt a változás oka? Az, hogy az Illuminations volt az első olyan lemeze, amin már nem David Fosterrel együtt dolgozott, így zeneileg kitárult Josh előtt a világ. Noha az utóbbi években csak nagyon ritkán hallgattam a zenéjét, ettől függetlenül már nagyon vártam, hogy meghallgathassam a Bridgest. Kicsit szkeptikus voltam, mert az All The Echoes például elsőre nem nyerte el a tetszésemet és hogy őszinte legyek, nagyon nem is ismerem azt az albumát, így lelkiekben felkészítettem magam arra az esetre, ha esetleg nem tetszene a Bridges. Spoiler alert: nem így lett!

Mi volt az első benyomásom az albumról? Örültem. Örültem, hogy hallhattam új zenét Joshtól. Örültem, hogy jó zenét hallhattam tőle. A lemez első három dala már ismerős volt a számomra, hiszen előzetesen hat kislemez jelent meg a Bridgesről. Joshnak a hangjában rejlik a varázsereje. Mindegy, hogy mit énekel, a hangja így is, úgy is meg fog érinteni. Még akkor is, ha Kanye West tweetjeit zenésíti meg.

A Granted az a dal, amire mindenkinek szüksége van. Mert nem elég, hogy pozitív üzenetet hordoz magában, de Josh hangja ad egyfajta löketet is, hogy elhidd, hogy igenis képes vagy mindenre és hogy igenis kihozod a lehető legtöbbet az életedből. Mondhatni ez a nagy motivációs dal a lemezről.
Ha meglátom a Symphony címét, mindig a Clean Bandit dala kezd el játszani a fejemben. A címen kívül az a közös a két dalban, hogy mindkettő a szerelemről szól. Talán az lesz a következő közös a kettőben, hogy egyiket sem szerettem első hallásra? Mert be kell vallanom, Josh dala nem nyerte el annyira a tetszésemet. Lehet, hogy a dallam vagy maga a szöveg, de amikor először meghallottam, egy kicsit csalódtam benne.
A River is a komolyabb témájú dalok közé sorolható, amik nem a szerelemről és összetört szívekről szólnak, hanem a depresszióról és a szorongásról. A szövegnek sikerült megérintenie, szerintem aki valaha is szenvedett ezektől a mentális betegségektől, annak sokat fog jelenteni ez a szám.


Amikor meghallottam a Música del Corazónt, akkor hirtelen azt hittem, hogy Pablo Alboránra váltott a Spotify-om. De nem, egyszer csak Josh kezdett el spanyolul énekelni és én teljes mértékben elolvadtam. Imádom, hogy amerikaiakat meghazudtolóan képes bármilyen nyelven énekelni. Ennek a dalnak egyfajta spanyol pop feelingje van, amiben erősen érződik a hagyomány, a gitár és a flamenco hatása. Őszintén, tőlem a kukásautóról is énekelhetne spanyolul, én akkor is imádnám ezt a dalt.
A Bridge Over Troubled Water Paul Simon dala, ami a 70-es évek elején látott napvilágot. Miközben hallgattam, akkor olyan érzésem támadt, mintha a régi Josh tért volna vissza. Egész jól sikerült ez a szám is, de nem ez a kedvencem az albumról.
A Run azonban beverekedte magát a kedvenceim közé. Amikor megláttam Sarah McLachlan nevét, már akkor tudtam, hogy ebből a duettből csak valami jó sülhetett ki. Sarah nevéhez fűződik az Angyalok városa című film betétdala, az Angel, amit én személy szerint nagyon szeretek. Az énekesnő hangja pedig szerintem tökéletesen passzol Josh hangjához, így a Run szerintem az egyik legjobb dal az albumról.
Egy spanyol dal mellett egy francia nyelvű is helyett kapott a lemezen. A S'il Suffisait D'aimer azon számok egyike, amit Josh "kölcsönvett", azaz nem vettet részt a megkompálásában, hanem mint vokalista énekelte el. Noha két és fél évet tanultam franciául, egy szót sem értek abból, amit énekel és még a kiejtése is jobb, mint az enyém! Viccet félretéve, ez is a klasszikus Josh hangulatot keltette bennem, aminek én nagyon örültem.
A francia dallamok után következik egy tipikus szerelmes dal, a Won't Look Back. Ezek azok a számok, amik belőlem nem szoktak kiváltani masszív érzelmeket. Főleg azért, mert egy idő után már nem tudnak újat mutatni. Lehet, hogy más hangszereltséggel, más műfajban ez a dal átjuthatna a rostámon, de Josh esetében a "meghallgattam" kategóriába esik.
Nekem a We Will Meet Once Again háttértörténete tetszik a legjobban. Kimondhatjuk, hogy Josh karrierje Andrea Bocellinek köszönhetően indult el és az egész történetet Josh meg is osztotta a közösségi médián. Ha úgy hallgatod meg ezt a dalt, hogy tudod a mögötte lévő sztorit akkor teljesen más megvilágításban fogod látni. Két fantasztikus énekes duettjéről van szó, amire egy rossz szavunk nem lehet. Szerintem egyszerűen gyönyörű.
Kicsit gonoszul fog hangzani, de amikor elkezdődött a More of You, akkor az volt az első gondolatom, hogy olyan a bevezető dallam, mint egy mobil csengőhang. Olyan, amit megtalálsz minden telefon alap csengőhangjai között és amit gyakran hallhatsz a tömegközlekedésen zötykölődve. Első hallás után nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Maga a szöveg alapján odaállítanám a Won't Look Back mellé, azonban ennek a hangszerelése teljesen újdonság szerintem Josh részéről. Így egyik részemnek nagyon tetszik, a másik meg forgatja a szemét a dalszöveg miatt.
Már így is nagy bajban, hogy mi lesz az esküvőmön az első táncos dal (a nemlétező vőlegényemmel természetesen) és miután meghallgattam a 99 Yearst, fogtam a fejem, hogy akkor most egy újabb dal is beszállt a harcba! Lehet, hogy manapság nem vagyok nagy rajongó a csöpögős szerelmes daloknak (ami szerintem már feltűnt nektek ennek a posztnak az olvasása közben), de amikor ezt hallgattam, akkor csak az járt a fejemben, hogy "awwwww" és képzeletben már a menyasszonyi ruhámat terveztem. Úgyhogy a Young & Beautiful és a When You Say You Love Me új vetélytársat kapott.
Még végig sem hallgattam az albumot, de már kijelentettem, hogy a Bigger Than Us A kedvencem a Bridgesről. Van ebben a dalban valami leírhatatlan, ami megfogott már az első pillanatban. Imádom, ahogy zeneileg felépül és amikor elérkezik a refrén, akkor szívem szerint teli torokból énekelném a szöveget. Az első refrénnél volt egy olyan érzésem, hogy ebből egy tök jó EDM dalt is ki lehetne hozni, mert úgy épült fel a dallam, hogy a refrén után jöhetett volna egy drop. Sajnos arra nincs sok esély, hogy egy DJ remixet készítsen ebből a dalból, de én szívesen meghallgatnám azt a verziót is.
A You Have No Idea és a She's Always a Woman a deluxe edition bónusz dalai, de én személy szerint meglettem volna nélkülük. Szerintem ez az a két dal, amit egyáltalán nem sikerült megszeretnem második vagy harmadik hallásra sem. Ez nem jelenti azt, hogy rosszak lennének, csupán azt, hogy ezeknél vannak sokkal jobb dalok is a lemezen.


Összességében én pozitívan csalódtam a Bridgesben. Egy részem szkeptikusan állt hozzá, hiszen az évek során rengeteget változott a zenei ízlésem és néha képes vagyok magasra rakni a lécet a kedvenceimmel szemben. De nem volt rossz érzésem, miután befejeztem ezt az albumot. Örültem, hogy hallhattam új dalokat Joshtól, amiknek nagy részét ő írta a producereivel közösen. Azt pedig igazságtalanságnak tartanám, hogyha a régi zenéjéhez hasonlítgatnám vagy azért siránkoznék, hogy "a régi zenéje mennyivel jobb volt". A rajongók néha nehezen tudnak hozzászokni ahhoz, amikor a kedvencük esetleg valami mást próbál ki és én igyekszem nem ilyen lenni. Voltak olyan esetek, ahol nehezebb volt megszokni az új dallamokat, de szerintem Josh esetében ez nem így van. A jövőben mindenképp több esélyt adok neki a mindennapi zene választásom során és igyekszem bepótolni azokat a zenéit, amikről lemaradtam az elmúlt évek zenei kalandozásai során. Hogyha pontoznom kéne ezt az albumot, akkor azt mondanám, hogy első hallás után olyan 6/10. Persze ahogy ismerem magam, idővel ez a szám feljebb fog csúszni, mert mindig ez történik, én elsőre ritkán szeretek meg dalokat, csak sokszori hallgatás után szoktak bekerülni a kedvenceim közé.

Josh Grobant a mai napig a kedvenc előadóim közé sorolom és mindig is az lesz. Az évek során kiérdemelte ezt a címet, hiszen annak idején az életem szerves részét képezte. Azt se felejtsük el, hogy egy jó ideig egy G-Portálos oldalt is üzemeltettem Joshról! Lélekben örökké Grobanite maradok.


Ti ismeritek Josh Grobant és ha igen, akkor melyik a kedvenc dalotok tőle? Na és mi a véleményetek a Bridgesről? Várom a Grobanite-ok kommentjeit a bejegyzés alatt! Remélem tetszett ez az első benyomásos véleményező bejegyzést. Hamarosan újra jelentkezem, addig is legyen szép hetetek!


A bejegyzés fejlécéhez felhasznált kép forrása: Josh Groban

2 megjegyzés:

  1. Ez volt az a bejegyzésed amit először találtam meg tőled ... Nagyon örültem hogy egy velem egykorú, magyar is akad aki szereti Josht !
    Köszi hogy irtál róla !♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, Josh-t tinédzserként fedeztem fel, úgyhogy amíg a többiek ilyen-olyan pop meg rock zenére buliztak, addig én Josh-t hallgattam. :D

      Törlés

Kövess Instán!