Lana, Love, Berlin | 2018


Úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis időre ahhoz, hogy feldolgozzam a történteket, mielőtt még nekiállnék írni egy bejegyzést róla. Azonban így két hét után elérkezettnek láttam az idejét, hogy elmeséljem nektek, milyen volt élőben látni és meghallgatni Lana Del Reyt a berlini Mercedes Benz Arénában. Egy kis élménybeszámoló és útinapló következik.

A blog legelső bejegyzése Lana Del Rey legújabb albumáról, a Lust for Life-ról szólt. Akkor még csak álmodoztam arról, hogy egyszer látni fogom Lanát élőben, ráadásul az egyik kedvenc városomban. Azonban október közepén bejelentették az LA To The Moon turné európai időpontjait és amikor megláttam Berlint a listán, igazi fangirlös sikításban törtem ki. De ki ne reagált volna így, ha hasonló örömhírt kap?! A presale alkalmával meg is vásároltam a jegyem, ami elég borsos volt úgy, hogy postaköltséget is kellett fizetnem. De Lanáért bármit, igaz? Igen! Decemberben és januárban elintéztem magát az utat, megvettem a repjegyet és lefoglaltam a szállást. Most először nem Charlottenburgban vagy környékén, hanem Friedrichshain kerületében kerestem szállást, mivel szerettem volna minél közelebbi helyet találni a koncert helyszínéhez.

Amikor mindezekkel elkészültem, jött a várakozás időszaka, amikor is elkészítettem a turné lejátszási listáját Spotify-on, próbáltam tanulgatni a dalszövegeket és nem telt el úgy nap, hogy ne hallgattam volna meg egy Lana Del Rey dalt. A jegyvásárlástól egy fél év telt el a koncertig, ami nagyjából két szempillantás alatt el is tűnt és azon kaptam magamat, hogy a berlini gépen ülök és egy órán belül újra a kedvenc városomban leszek. Most kivételesen egy rövid útra indultam csak, vasárnap délután utaztam, hétfőn koncerteztem, kedd délután pedig repültem vissza Budapestre. Berlin teljesen elvarázsolt az elmúlt útjaim folyamán, így visszatérni oda mindig nagy öröm, az elválás viszont minden egyes alkalommal nehéz. Olyan könnyedséggel utazok már Berlinbe, mintha a nagymamát mennék meglátogatni a város másik végébe. Az pedig boldogan tölt el, hogy már egészen jól kiismerem magam bizonyos helyeken és tudom, hogy melyik buszra vagy metróra kell felszállni, hogy eljussak egyik helyről a másikra anélkül, hogy a Google Maps segítségét kéne kérnem.



A reptérről igen könnyen eljutottam a szállásra, csak az S-Bahn-t és a villamost kellett igénybe vennem. Nagyon tetszett a hotel és maga a kerület is, mert pár lépésre voltam boltoktól, éttermektől, bároktól és a tömegközlekedési eszközöktől. Felfedeztem új útvonalakat, amik lehet, hogy következő utam folyamán hasznosak lehetnek. Az első estét a Spree partján töltöttem az East Side Gallerynél, megnéztem magamnak a Mercedes Benz Arénát és próbáltam lelkiekben felkészíteni magam a másnapra. Az idő nagyon kellemes volt, meleg volt és sütött a nap is, azonban hétfőn már nem volt hozzánk ilyen kegyes az időjárás.

Amikor felébredtem, esett. Amikor eljutottam az Alexanderplatzra, akkor az volt az első dolgom, hogy vettem egy esernyőt a Dm-ben. A pocsék idő miatt inkább benéztem boltokba, a Primarkban vettem egy-két dolgot, például egy kötött sapkát, mert majd' lefagyott a fülem a hidegtől. Aztán ellátogattam még a Saint George's könyvesboltba, ami abszolút törzshelynek számít már Berlinben. Szerencsére visszafogtam magam és csupán egy könyvvel távoztam, az pedig a Babylon Berlin volt Volker Kutschertől. Eléggé lehangolódtam a pocsék időjárás miatt, így hamar vissza is mentem a hotelbe, ahol egy forró zuhannyal próbáltam kiolvasztani a lefagyott testrészeimet. Aztán szép lassan elállt az eső és jobb idő lett, bíztam benne, hogy délutánra már csak egy póló kell na meg egy napszemüveg. Gyorsan elkészültem, nem terveztem túlzásokba esni a kinézetemmel kapcsolatban, nem szerettem volna virágkoszorúval a fejemen bevonulni a Mercedes Benz Arénába.


Noha a kapunyitás csak 18 órakor volt, én már 15 óra előtt ott voltam és már akkor sokan várakoztak, talán két-háromszáz fő? Több sor is volt, így nehéz volt megállapítani, hogy mennyien lehettünk. A várakozás volt a legrosszabb az egészben, főleg, hogy az időjárás is rosszra fordult és az utolsó másfél órát esőben állva töltöttük és a kabát-póló kombináció nem volt elég meleg ehhez az időhöz. De végül elérkezett a kapunyitás pillanata és megindult az Éhezők Viadala a jó helyekért. Sikítva rohant mindenki a biztonsági ellenőrzéshez és utána feltorlódott a tömeg a küzdőtérre vezető kapunál. Ilyen élményem koncerten még nem volt és bízom benne, hogy nem is lesz, mert elég ijesztő, amikor az emberek tolakodnak, lökdösődnek azért, hogy ne a tizenegyedik, hanem a tizedik sorban állhassanak. Igazi küzdelem árán végül bejutottam és igyekeztem, hogy jó helyet találjak. Talán a tizedik sor környékén állhattam meg, de a koncert végére szerintem jóval közelebb álltam már a színpadhoz, mivel a tömeg folyamatos mozgásban volt. Ekkor ismét hosszú várakozás következett az előzenekarig, majd Lana koncertjéig is, aki ráadásul húsz percet késett is. Negativitásként mindenképp a várakozást, a tömeget, a levegőtlen teret és a rossz kilátást nevezném meg, de ezeket bárki, bármilyen koncerten megtapasztalhatja. Tudjátok, hogy nem szeretek a tömeg közepén állni, de szerettem volna minél közelebb lenni és jól látni a Lanát. Fizikai értelemben elég megterhelő volt ez az élmény, de valamit valamiért.

Hosszú-hosszú órák után végül felcsendült az intro, majd elkezdődött a 13 Beaches és Lana a színpadra lépett. Akkor úgy éreztem, mintha egy álomban lennék és ez nem a valóság. Ez az érzés a mai napig megvan bennem, még most sem hiszem el, hogy valóban láttam Lana Del Reyt élőben. Amint elkezdődött a koncert teljesen átszellemültem és teli torokból énekeltem a kedvenc dalaimat. Volt, hogy jól ráláttam a színpadra, volt, hogy szinte semmit se láttam és csak az óriáskivetítőkről tudtam, hogy épp mi folyik a színpadon, de próbáltam nem stresszelni emiatt, főleg, hogy lesz még idén lehetőségem látni Lanát. Nagyjából tudtam a setlistet, mert felkészülten érkeztem a koncertre, de nagyon megörültem a sok közönség kérésnek. Teli torokból sikítottam, amikor elkezdődött a Dark Paradise, mert ez volt az egyik álmom, hogy egyszer hallhassam élőben. Nagyon ritkán játssza el ezt koncerteken, Rómában is csak egy a cappella verziót énekelt el. Ugyanígy örültem, amikor a közönség kérésére eljátszotta a Gods & Monsterst és a Serial Killert. A teljes setlistet amúgy itt meg tudjátok nézni.


Maga Lana csodálatos volt. Nem is csodálatos, leírhatatlan, mennyire profi, mennyire fantasztikus élőben is, mennyire szereti a közönséget és a közönség is mennyire szereti őt, mennyire közvetlen és kedves a rajongóival. Egyáltalán nem csalódtam benne, sőt, a koncert óta még jobban felnézek rá mint előadóra, zenészre és emberre is.
Ezzel a koncerttel valóra vált az egyik álmom, eljutottam arra a koncertre, ami a bakancslistám tetején szerepelt piros betűvel, kétszer aláhúzva. Élőben látni egy olyan előadót, akit évek óta követsz és aki a legnagyobb kedvenceid között szerepel, egy felemelő élmény. Az elmúlt években sok olyan koncerten voltam, amikre sosem hittem volna, hogy egyszer eljutok. De lehúzhattam a bakancslistámról a OneRepublicot, a kedvenc spanyol előadóimat, például a Supersubmarinát, Zaharát vagy a Miss Caffeinát, láttam élőben játszani a The Chainsmokerst és a Major Lazert, és még sorolhatnám. Számomra a zene az egyik legfontosabb dolog ezen a világon és ezek a koncertek adnak erőt a mindennapokhoz. Lana mindenképp egy olyan előadó, akit napi szinten hallgatok, akinek a zenéjéhez nyúlok ha jó a kedvem vagy ha épp rossz, ha nosztalgiázom vagy reménykedve tekintek a jövőbe.

A post shared by Nalina (@beautiful_dauntless) on


Visszatérve a koncertre, a végén két érzés fogott el: nem akartam, hogy vége legyen, annyira élveztem, másrészt dehidratált voltam, nem éreztem a lábam és alig vártam, hogy szívjak egy kis friss levegőt és befeküdjek az ágyamba és aludjak egyet. De még egy valamire szükségem volt: merch. Az egyik oldalsó kapun mentem ki, ami azt jelentette, hogy a merch standhoz vissza kell mennem a főkapun, ahol pedig nem akartak visszaengedni. Végül egy picivel arrébb sikerült besurrannunk és beálltam az igencsak hosszú sorba. Sajnos egy probléma van Lana merch-ével: drága. De úgy voltam vele, hogy egyszer élünk, úgyhogy vettem egy pólót és egy baseball sapkát, majd elindultam boldogan a hotelbe. Nagyjából húsz perc sétára voltam az Arénától, így nem volt vészes a hazaút.



Másnap délelőtt még volt egy kis időm a városban, így elmentem a Brandenburgi kapuhoz, ami számomra egy kihagyhatatlan hely, ha Berlinben járok és elmentem a Tiergartenbe is megnézni azt a rózsakertet, amit anno ősszel fedeztem fel. Épp akkor ültették a virágok, így nem pompázott még annyira a kert, de sokkal zöldebb volt, mint október végén. Sajnos másra nem jutott már időm meg nem is akartam kockáztatni, hogy esetleg lekéssem a gépemet, így korábban elindultam a reptérre, ahol aztán elütöttem az időt egy kis vásárlással, olvasással és zenehallgatással. Végül elérkezett az indulás ideje, így újból búcsút intettem Berlinnek (természetesen nem utoljára!). Az a pár nap, amit Berlinben töltöttem, mindenképp egy örök élmény marad!

Így a bejegyzés végére pedig jöjjön egy kis meglepetés. Az egyik egyetemi órámra vlogot kellett készítenem és én úgy döntöttem, hogy a berlini utamat örökítem meg. Igazából nem szerettem volna megosztani a nagyvilággal, így csak az általam megosztott linken keresztül érhető el. Azt jó, ha tudjátok, hogy életemben először vlogoltam és utálok a kamera előtt lenni és beszélni, úgyhogy ha megnézitek a vlogot, akkor ezt tartsátok észben! Hogyha szeretnétek látni, akkor az alábbi linken eléritek. És egy kis feedback is jól esne, mert ilyet még nem csináltam és kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla.🙂
➡️BERLIN VLOG⬅️

Köszönöm, hogy itt voltatok. Nektek volt ilyen meghatározó koncertélményetek? Esetleg láttátok már Lana Del Reyt élőben játszani? Hogyha van hozzáfűznivalótok a bejegyzéshez, osszátok meg bátran kommentben! Kellemes hetet kívánok nektek!


A bejegyzéshez felhasznált képek sajátok, azok felhasználása csak az engedélyemmel történhet!

2 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    De szerencsés vagy! Nagyon örülök, hogy sikerült eljutnod az egyik kedvenced koncertjére! Lanát amúgy én is hallgatom, bár nem mondom, hogy olyan diehard fan lennék, de semmiképp sem mondanék nemet egy koncertjére. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy berlin is gyönyörű volt, bár még sosem voltam ott.
    Én mivel egy kicsit fiatal (és pénztelen) vagyok, nem sok koncerten voltam még életemben, külföldi előadó koncertjén pedig még egyáltalán nem. Ami viszont nagy élmény volt, az szeptemberben egy Margaret Island koncert a Budapest Parkban. Ők körülbelül az egyetlenek a magyar előadók közül, akiket követek és imádom a számaikat, és tényleg teli torokból tudom énekelni. Most pedig borzasztóan örülök, mert ingyen koncertre jönnek a városomba júniusban. szóval ott kell lennem.:D Ezt persze nyilván nem lehet összehasonlítani egy Lana Del Rey koncerttel.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Először én is 20 évesen voltam "igazi" koncerten, de akkor bekezdtem egy Sziget -1.nappal. xD És emlékszem még azokra a nincstelen tinédzser évekre. :D A felnőttkor előnye, hogy végre van saját keresetem és nem attól függök, hogy kapok-e zsebpénzt a szülőktől vagy nagyszülőktől, mint anno gyerekként. :)
      Hidd el, hamarosan eljön a te időd is, hogy koncertekre járj! :D Én az elmúlt 3 évben láttam a nagy kedvenceim 70-80%-át és tényleg hálás vagyok ezért és megbecsülöm ezeket az élményeket. :) Úgyhogy elkezdheted a Margaret Islanddel, aztán meg majd ott csápolsz a Sziget nagyszínpadának első sorában. :D
      Berlint pedig csak ajánlani tudom! ;)

      Törlés

Kövess Instán!