Sziget 2017

by - szerda, augusztus 23, 2017


Micsoda hét volt! Hivatalosan is kijelenthetem, hogy túléltem az első igazi Sziget Fesztiválomat. Mint azt az előző bejegyzésből is megtudhattátok, idén, életemben először Sziget bérlet tulajdonos lettem. Voltak kétségeim előtte, hogy megéri-e ennyi pénzt kiadni érte, de egy hét fesztiválozás után kijelenthetem, hogy IGEN! A mai posztban megpróbálom összeszedni nektek a Szigetes élményeimet, pozitív és negatív oldalát is. Úgyhogy vágjunk is bele, mert hosszú lesz.
Mivel még próbaidő alatt vagyok az új munkahelyemen, ezért nem akartam pofátlan lenni és szabit kivenni egy teljes hétre, ezért úgy oldottam meg a Szigetelést, hogy fél napokat dolgoztam, fél napokat fesztiváloztam, ami... egyáltalán nem volt jó ötlet. Hét napot végig fesztiválozni nem lehet úgy, hogy az ember nem pihen eleget és mivel szinte minden este éjfél-egy óra körül feküdtem le aludni és reggel hétkor keltem, pár nap után már igazi zombiként mászkáltam. Tehát gyerekek felnőttek, hogyha fesztiválozni szeretnétek, akkor azt szabadság mellett tegyétek!

-1.NAP
A pár évvel ezelőtti tapasztalatból tanultam és próbáltam minél előbb kiérni, hátha elkerülöm a tömeget a jegybeváltásnál és gyorsan bejutok. És ez is történt. Emlékszem, hogy négy éve ott sültünk meg a tűző napon, mert olyan lassan ment a bejutás, de idén úgy ment, mint a karikacsapás. Amint bejutottam, kicsit sétáltam és lementem a Sziget strandjára, ahol különböző sátrakban lehetett pihenni egy kicsit, úgyhogy megettem a Fornettis pogácsámat, böngésztem a Sziget útlevelemet és aztán nekivágtam a nagy fesztiválozásnak. A napjaim nagy részét az Európa színpadnál töltöttem és ezt a szokásomat már az első nap elkezdtem. A -1.nap lépett fel Lola Marsh, de már két koncerttel előbb ott voltam és azokat is meghallgattam. A kedvenc dolgom a Szigeten az Európa színpadnál lévő árnyékban való leheveredés volt. Igen, #partyhard! Aztán végre eljött a Lola Marsh koncert és... nagyon jó volt. Annyira szimpatikus volt az egész együttes, örültek, hogy felléphettek a Szigeten és teljes mértékben meggyőztek arról, hogy elmenjek az októberi A38-as koncertjükre is! Utánuk egy német együttes következett, a Käptn Peng & Die Tentakel von Delphi, akik egy alternatív hip-hop banda... vagy legalább is én ennek sorolom be őket. Fura volt, de nekem nagyon tetszett. Habár semmit nem értettem, mert németül rappeltek, de maga a zene szerintem jó volt. A koncert után elindultam a nagyszípadhoz, mivel fél tíztől Pink lépett fel. Én buta pedig valami olyat tettem, amit gyorsan megbántam: bementem a tömegbe. Egyrészt úgy álltunk ott, mint a heringek, meleg volt, izzadt mindenki, mint a ló, nem volt levegő és se a színpadot, se a kivetőt nem láttam. Két dal után hátrébb is mentem pár méterrel, ahol már kicsit szellőssebben álltak az emberek és ahol már nem akartam pánikrohamot kapni (útközben hátrafelé egy magyar srác beszólt, hogy: "valaki gyorsan megunta"... no comment!). Sajnos rájöttem, hogy EKKORA tömegnél előjön a szorongásom és emiatt kétszer meggondoltam, hogy a nagyszínpados koncerteknél hová állok... De maga a koncert hihetetlen jó volt, Pink egy nagyon nyitott, életvidám személyiség és mindent beleadott, hogy egy jó showt rakjon össze a közönségnek. Úgyhogy nagy taps neki ezért!


0.NAP
Ezt a napot kivételesen munkával töltöttem és csak utána mentem ki a Szigetre, természetesen első utam a nagyszínpadhoz vezetett, ahol Tom Odell adott koncertet. Őszintén szólva nem ilyen zenére vágyott a lelkem, ezért fél óra után ott hagytam és a már jól bevált Európa színpadhoz sétáltam át, ahol pedig egy ukrán rock zenekar után a Nemo lépett fel, akinek a frontembere is németül rappelt, DE megint csak pozitív csalódás ért. Baromi jó volt, tény, hogy ebből sem értettem egy szót se, de kit érdekel, ha jól éreztem magam? Miután vége lett, ismét a nagyszípadhoz mentem, ahol még tartott a Biffy Clyro koncertje és sikerült helyet szereznem az első sorban. Ezután a nagyszínpados koncerteken mindig első sorban álltam, főleg a kivetítők alatt, mert egyrészt ott nem stresszelt annyira a tömeg, másrészt ott voltak az elsősegélyes önkéntesek, úgyhogy ha bármi bajom lett volna, akkor ott lett volna segítség. Tudom, furcsa, hogy ilyeneken stresszelek, de engem tényleg nyomasztott a nagy embertömeg. Szóval Wiz Khalifa... természetesen már úgy jött fel a színpadra, hogy füvet szívott, de hát egy rapper mi mást csinálna? Amúgy később óriási füves cigik is crowd surfingeltek... Én nagyon jól éreztem volna magam ezen a koncerten, HA egy idegesítő magyar csaj nem akarta volna végig kamerázni az egész koncertet a fejem felett. Ennyire senki se idegesített fel a Szigeten... Első sorban álltunk... tehát ha kitartja oldalra a kamerát, tök jó felvételeket csinálhatott volna, de ehelyett ő kb. kartámasznak használta a fejemet és a fejem felett videózott. Szerintem nem tetszett neki, hogy én jól érzem magam és táncolok, mert egyszer amikor hátrafordultam, úgy nézett rám, mint egy véres rongyra... Nem tudom, miért puffogott, de ha azért, mert nem tudta felvenni miattam a huszadik videóját is a koncertről, akkor csak sajnálni tudom. Az a típus volt ő is meg a barátai is, akik elmennek egy koncertre és csak állnak és néznek... kérdésem, hogy az ilyenek minek mennek egyáltalán koncertre? Na mindegy... Ettől függetlenül nagyon jó koncertet hozott össze Wiz Khalifa, szerintem mindenki jól érezte magát. (Amúgy halkan és zárójelben megjegyezném, hogy a legidegesítőbb nemzetiség a fesztiválon a magyar volt, de nem szeretném jelen pillanatban kifejteni ezt a témát...)

1.NAP
Pénteken csak egy olyan koncert volt, ami érdekelt és az is hajnalban (ami igazából már szombat volt), úgyhogy azt terveztem, hogy ellézengek a színpadok között és valahogy elszórakoztatom magam. Ehelyett megismerkedtem két francia lánnyal, akik a fesztivál révén találkoztak és úgy döntöttem, hogy hozzájuk csapódok. Nagyon aranyosak voltak, habár az egyiküknek az angolja nem volt a legjobb, de megértettük egymást. Úgyhogy velük leheveredtünk a nagyszínpadhoz, ahol meghallgattuk a PJ Harveyt és utána a Kasabianra toltuk. Természetesen ott kezdtek el pogózni a fiúk, ahol mi álltunk... Csodás élmény volt. :") Miután vége lett a koncertnek, sétáltunk a fesztivál területén, próbáltunk találni valami jó koncertet. Útközben egy srác le akart smárolni, de sikeresen kivédtem.💪 Belehallgattunk a világzenei színpadon fellépő francia zenekarba, aztán az utunk az OTP Bank Színpadhoz vezetett, ahol épp DJ Shadow lépett fel. Hogy őszinte legyek, az ő koncertje nem igazán tetszett. DE utána jött a várva várt GTA. Életemben nem tomboltam még akkorát, mint az ő koncertjükön! Sajnos a két francia lány időközben elindult hazafelé, de én megvártam a koncert végét, mert annyira jól éreztem magam. Elképzelhetitek, mit éltem át, amikor az I Write Sins Not Tragedies remixét játszották le. Olyan egy és negyed óra volt a koncert, de őszintén szólva én nem bántam volna, hogyha tovább tartott volna. Mondjuk már így is majdnem hajnali három volt és nagyon fáradt voltam, ezért sajnos elindultam haza. Olyan hajnali négykor sikerült végre ágyba kerülnöm, de nem sokáig pihenhettem, mivel anyum azzal ébresztett, hogy egy denevér van a szobámban... Miután megszabadultunk tőle, véglegesen kifeküdtem...


2.NAP
Már nagyon vártam a szombati napot, mivel nem más, mint Iggy Azelea lépett fel. Hogy őszinte legyek, nem igazán emlékszem, hogy mit csináltam a koncert előtt... feltehetően az Európa Színpad előtt feküdtem és próbáltam kipihenni a hajnali őrületet. Viszont sikerült időben odaérnem a nagyszínpadhoz, így első sorból élvezhettem Iggy koncertjét. Féltem, hogy nem lesz jó, hogy majd olyan lesz, mint tavaly Rihanna, de szerencsére nem ez történt. Én nagyon jól éreztem magam, amit csak tudtam, énekeltem vele, alig vártam, hogy hallgassam a kedvenc dalaimat élőben. Nagyon elégedett voltam a koncert végén. Mivel csak az esti Macklemore volt még tervben, ezért elindultam nézelődni. A jazz színpadnál belehallgattam egy kubai zongorista koncertjébe, de nem igazán fogott meg, ezért továbbálltam és az Európa színpadon fellépő Full Trunk és Roosevelt koncertjébe hallgattam bele. Aztán pedig visszatértem a nagyszínpadhoz, ahol Macklemore & Ryan Lewis lépett fel, ismét csak első sorba kerültem. Macklemore is egy hihetetlenül szimpatikus személyiség, nagyon odatette magát, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy elmondása szerint Budapest az egyik kedvenc helye a világon. Hihetetlen showman, szerintem senki sem fogja elfelejteni Uncle Larryt! :) A koncertje alatt rájöttem, hogy a jövőben mindenképp jobban oda kell figyelnem a munkásságára, mert nagyon pozitív élménnyel távoztam a koncertjéről. És innen is jobbulást neki, mivel szegény a koncert után kórházba került.

3.NAP
Az ötödik nap a Szigeten és már elég rosszul viseltem a folyamatos későn fekvést, fáradtságot, de ez volt a nagy nap! Ezen a napon lépett fel az Oh Wonder és a The Chainsmokers is, úgyhogy próbáltam rendbe szedni magam. Persze hol máshol kezdhettem volna a Szigetes napomat, mint az Európa színpad előtt heverészve. Sajnálom, mint ahogy már említettem, órákat képes voltam a fűben fetrengeni és sziesztázni! Meghallgattam egy olasz és belga fellépőt és utána már mentem is az OTP Bank sátrába, ahol az Oh Wonder lépett fel. Ők is, mint megannyi fellépő, hihetetlen aranyosak voltak és annyira boldogak voltak, hogy felléphetnek a Szigeten és ez a lelkesedés át is jött. Eljátszották a kedvenc dalomat, az All We Do-t is, amit velük együtt énekeltem és a nagyobb slágereik is elhangzottak. Nagyon örülök, hogy itt lehettek és remélem visszatérnek még Budapestre, mert szeretném még őket élőben látni! Utánuk átsétáltam a nagyszínpadhoz, ahol még volt hely az első sorban, így a Hurts koncertjét is onnan nézhettem végig. Tavaly a Festival de les Artson is felléptek, de ott nem mentem el a koncertjükre, ezért úgy voltam vele, hogy majd itt bepótolom. Nem mondanám, hogy magamtól meghallgatnám a zenéjüket, de ettől függetlenül egész jók voltak. És végre elérkezett a pillanat, az egyik legjobban várt koncert: The Chainsmokers. Annyira jó volt, hogy azt nem tudom szavakba önteni! Azt mondanám, hogy a GTA után ezen a koncerten tomboltam a legjobban. Mondjon bárki bármit, én szeretem a saját zenéjüket és a remixeiket is. Amikor megszólalt a Closer... teli torokból üvöltöttem a szöveget! Valószínűleg nem volt kellemes élmény a körülöttem lévőknek, de én kiélveztem minden pillanatát. Olyan klasszikusokat is játszottak, mint a Sweet Dreams, ami külön öröm volt, mivel nagyon szeretem azt a számot. És hát ne feledkezzünk meg arról se, hogy milyen jóképűek a The Chainsmokerses fiúk!😏


4.NAP
A nutellás gofri napja! Hogy mit jelent ez? Most elmesélem. Szóval a munkából megmaradt szendvicsemet megettem az Európa színpad előtt ücsörögve (hol máshol?) és utána megkívántam egy jó kis belga gofrit. Valamelyik nap már ettem és nagyon finom volt, ezért vettem újra egyet... de bár ne tettem volna. Úgy megülte a gyomromat, hogy nemcsak hétfőn, de kedden is haldokoltam, folyamatosan kutymorgott a hasam, rossz volt a közérzetem és a többi. Kb. két órát feküdtem és próbáltam leküzdeni a rosszullétet, de sajnos nem múlt el. Már az is eszembe jutott, hogy hazamegyek, de aznap lépett fel a Major Lazer, amit annyira vártam és úgy voltam, hogyha bele is pusztulok, akkor is elmegyek. Úgyhogy összeszedtem magam, elmentem a Nagyszínpadhoz és meghallgattam a Two Door Cinema Club koncertjét. Úgy voltam vele, hátha helyre hoz... Amíg tartott a koncert és tudtam dőlöngélni, addig viszonlag jobban éreztem magam, de amint vége lett, visszajött a rosszullét... úgyhogy imádkoztam! Első sorban álltam, tehát ha bármi történt volna, akkor gyorsan érkezett volna a segítség. Abban a fél órában tényleg azon imádkoztam, hogy csak ezalatt a koncert alatt ne legyek rosszul, mert szeretném jól érezni magam. És nem viccelek, amint elkezdődött a koncert, jobban lettem. Olyannyira, hogy táncoltam, énekeltem, megőrültem, persze mindezt visszafogottabban, mint mondjuk a The Chainsmokers koncertjén. Ennek ellenére is nagyon jól éreztem magam, imádom a Major Lazert! ÉS Jillionaire-rel le is pacsiztam! Ennyire boldog már rég voltam! Tényleg, annyira örültem, hogy elmúlt a koncert idejére a rosszullét, hogy majdnem örömkönnyeket hullattam miatta. Szóval öröm és boldogság volt. Ki szeretném még emelni azt a tíz év körüli kislányt, aki az apukájával jött és első sorban végigtáncolta a koncertet. Az ilyen cuki dolgok is még erőt adtak, hogy túléljem a napot.

5.NAP
Az utolsó nap sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Ahogy már említettem, a rosszullét nem múlt el, sőt, fáradt is voltam és a hangomat is elveszítettem. Szerencse, hogy csak fél napot dolgoztam aznap. Annyira rossz volt a közérzetem, hogy taxit hívtam, amit tényleg csak akkor teszek, hogyha a halálomon vagyok! Itthon lepihentem és azon vaciláltam, hogy kimenjek-e a Birdy koncertre vagy se. Végül megegyeztem magammal, hogy ha négy óráig jobban leszek, akkor kimegyek, ha nem, akkor majd streamről követem az eseményeket. Pedig olyan sok mindent terveztem az utolsó napra! Szerettem volna fotókat csinálni rendes kamerával, hogy feltölthessem azokat a blogra, körül akartam volna nézni még egyszer utoljára... de hát így hozta az élet. Szerencsére a citromos víz helyrerakta a gyomromat (mindenkinek csak ajánlani tudom!), szóval nekivágtam az utolsó utamnak a Szigetre. Odamentem a Nagyszínpadhoz, a tűző napra, de legalább első sorban állhattam megint és megérte, mert Birdy csodálatos volt. Amióta megismertem, irigylem a tehetségét, annyira magával ragadó zenész! Előadta az összes dalt, amit szerettem volna hallani, a Not About Angelst, a Skinny Love-ot vagy a Wingst és én örültem, hogy mindezt élőben meghallgathatom. Sajnos amint vége lett a koncertnek, az én Sziget Fesztiválom is befejeződött. Még vettem egy vászontáskát emlékbe és utána elindultam haza. Megszakadt a szívem, hogy nem maradhattam tovább, de nem szerettem volna kockáztatni az egészségemet. Már így is kimerült voltam, a köhögésem pedig egyre rosszabb lett, na a gyomorrontásról ne is beszéljünk... Eljött az ideje a pihenésnek.


Ki merem jelenteni, hogy ez volt a legjobb hetem ebben az évben. Nehéz év van mögöttem és már rég volt, hogy teljesen ki tudtam kapcsolódni. Island of Freedom a Sziget hivatalos szlogenje és én tényleg szabadabbnak éreztem magam., hangozzon ez akármennyire is nyálasnak. Olyan élményeket szereztem, amiket egyhamar nem fogok elfelejteni, sőt, lesz mire visszaemlékezni évekkel később. Sosem voltam egy Sziget fan, de valószínűleg csak azért, mert életemben egyszer voltam kint, akkor is csak egy napot, így nem igazán tapasztaltam meg, hogy milyen is valójában ez a fesztivál. Ha jövőre esetleg úgy alakulna, akkor lehet, hogy újra ellátogatok. Hogy mennyi időre, az majd kiderül! De nagyon örülnék, hogyha jövőre is olyan előadók jönnének, akik miatt érdemes lenne kimennem. Szorítsunk, hogy így legyen!

Ehhez hasonló bejegyzések

0 megjegyzés