Miért nem hoz már lázba a blogolás?


Már tíz éve, hogy elindítottam a legelső blogomat. 2010 januárjában, még tizenhat éves fejjel jó ötletnek tűnt, hogy az interneten megosszam az életem aprócska kis részleteit: a gimis élményeimet, a hobbijaimat és természetesen a véleményemet. Ezalatt a tíz év alatt azonban rengeteg változás történt nemcsak velem, hanem az internetes tartalmakkal is. A bloggerek mellett a vloggerek száma is jelentősen megnőtt és ezeket a tartalomkészítőket végül influenszer néven ismerhette meg az egész világ. Őrületes változások történtek és néha úgy érzem, hogy én valahol lemaradtam félúton ebben a fejlődésben...

Az internet világának változása természetesen engem is nagyban befolyásolt. Egyrészt a netes tartalmak fogyasztása az én részemről is megváltozott. Egyre több YouTubert kezdtem el nézni és egyre kevesebb blogot olvastam. Mára ez odáig fajult, hogy szinte alig olvasok blogokat, magyar nyelven szinte semmit se. Főleg azért, mert magyarul alig van olyan blog, aminek a témája érdekelne, így ha olvasgatok is blogokat, azok általában angol nyelvűek. De már azoknak a száma is szinte a nullára redukálódott. A könyves blogok helyett könyves vloggereket követek, mert a könyves tartalmakat jobban szeretem videó formájában fogyasztani. A blogokról pedig áttértem online magazinokra, ahol az általam kedvelt témákról bővebben olvashatok.

Természetesen ez a változás a saját platformjaimra is kihatott. Egyre jobban érdekelt a videózás, a forgatás, a vágás folyamata, így a blog háttérbe szorult. Ráadásul egy kisebb válságba is keveredtem, mert egyáltalán nem tudtam, hogy miről is szeretnék már írni. A YouTube csatornámon könyves témában készítek videókat, a blogon pedig... Hát rájöttem arra, hogy már nem igazán akarok magamról írni. Amikor elindult ez a blog, készítettem olyan bejegyzéseket, amik középpontjában én álltam, a mindennapjaim, az életem ilyen-olyan részletei. De minél idősebb vagyok, annál kevésbé érzem azt, hogy meg kéne osztanom, hogy mi történik velem a hétköznapok során. A közösségi média pont erre szakosodott, ezért ezeket a tartalmakat inkább azokra a platformokra vittem át (habár már azokon az oldalakon se posztolok olyan gyakran).

Az is elvette a motivációmat és az időmet, hogy az elmúlt három évben a legtöbb írásomat az egyetemnek készítettem beadandók, cikkek és természetesen egy szakdolgozat formájában. Mivel a legtöbb figyelmemet ezeknek szenteltem, ezért a blogbejegyzések megírása újra a sor végére került.
Hogy őszinte legyek, az is nagyban befolyásolt, hogy a blog sosem produkált nagy látogatottságot. A folyamatos küzdelem a Google-lel, a blogos csoportokban való posztolgatás és a null közösségi élmény teljesen elvette a kedvemet attól, hogy leüljek és megírjak egy blogbejegyzést. Ezért is álltam át a videózásra, mert abban a formátumban sokkal több embert érhetek el, mint egy blogbejegyzéssel. Bloggerként imádkozik az ember, hogy egyáltalán megjelenjen a bejegyzése a Google Keresőben, míg vloggerként inkább azért kell aggódni, hogy az algoritmus hány embernek ajánlja a videóját. Ha a Blogger is egy olyan felület lenne, mint a YouTube, talán sokkal egyszerűbb lenne a dolga minden bloggernek, hiszen lenne egy jobban támogató felület a hátuk mögött.

Azonban most, hogy végre felszabadult egy kis szabadidőm, rengeteget gondoltam arra, hogy újra kéne élesztenem a blogot. Azonban nem igazán tudom, hogy milyen irányba szeretném elvinni a dolgot. Már eltávolítottam olyan blogbejegyzéseket, amik nem illenek bele a jelenlegi elképzeléseimbe. Viszont a fő irányvonalat még mindig nem sikerült megtalálnom. Nagyon szeretnék továbbra is zenei témákkal foglalkozni, de már évek óta szeretnék csinálni egy blogsorozatot a karrierről, az útkeresésről és a 20-as éveinkben tapasztalt problémákról. Egyrészt a két téma üti egymást, ráadásul az utóbbi összeütközik azzal az elképzelésemmel is, hogy nem szeretnék többet magamról írni. Így még időre van szükségem, hogy eldöntsem, hogy mit is szeretnék kezdeni a bloggal. Igyekszem egy kicsit több figyelmet szentelni neki, mert továbbra is szeretek írni és azokat az írásokat valahol meg is akarom osztani.

A következő hetek és hónapok a blogos útkeresésem időszaka lesz. Szeretnék újra beleszeretni a blogolásba, szeretném, hogyha újra motivációt és lelkesedést éreznék az írás iránt. Annyira jó lenne, ha végre bizonyos dolgokat kiírhatnék magamból, amiket esetleg más platformokon nem tudtam eddig megosztani. Igyekszem minőségi időt szánni a blogra, egy-egy bejegyzésre, hogy amit megosztok veletek, az egy olyan tartalom legyen, amire a későbbiekben is büszke lehetek. Lehet, hogy nagyot változott a bloggerek világa az elmúlt tíz év alatt, de én továbbra is tagja szeretnék lenni.


A bejegyzés fejlécéhez felhasznált kép forrása: Gabrielle Henderson (Unsplash)

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon nagyon beletrafáltál a gondolataimba. Kb. 13 éves korom óta blogoltam, írtam, mindig találtam valami formát, platformot a gondolataimnak, akár egy napló, egy véleményezős oldal keretein belül. Amikor elindítottam a GinnEase-t és aztán ki is tartottam mellette, az a világ legjobb érzése volt. Látni, hogy a szellemi munkám megvalósul és olvassák is (még ha nem is sokan). Néha arra gondolok, kár, hogy éppen akkor futott fel a blogom, mikor maga a blog világ lehanyatlott. Azonban én ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elindítottam a GinnEase-t, mert szeretem ezt a platformot. Azonban mi értelme "cikkeket" írni, ha nincs kinek? Ennyi erővel felesleges a bejegyzés küllemével foglalkozni, hiszen csak én fogom látni. Ezért üres mostanság nálam is a blog. Olvasók nélkül valahogy nem tudom rávenni magam, hogy írjak. Akkor inkább naplót vezetek.
    Mindenesetre nagyon hiányzik a blogger világ, és már párszor nekiültem, hogy visszatérjek. Lehet ha látnék valami aktivitást más blogokon is, akkor én is lelkesebb lennék.
    Minden jót neked, én itt vagyok, olvaslak! :)
    Ginny

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ginny! Örülök, hogy itt vagy, legalább egy ember biztos lesz, aki elolvassa azt, amit írok. :D Igazából nagyon örülnék, hogyha történne valami pozitív változás a blogolás világában, mert most olyan, mintha a verem alján lennénk és nem igazán tudnánk belőle kimászni. Én a következő hónapokban próbálok valamit alkotni itt, szeretném megcsinálni azokat a bejegyzéseket, amiket már régóta halogatok és majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. :) Remélem te is visszatérsz majd a blogoláshoz, emlékszem, hogy régen a te blogod volt az egyik, amit olvastam. ;)

      Törlés

Kövess Instán!