Régen volt egy nagyon jó szokásom: zenei felfedezőtúrákat csináltam. Akkoriban főleg a spanyol zenei világban próbáltam elmerülni, így felmentem különböző blogokra és szép lassan belehallgattam az ott megosztott előadók albumaiba és ha tetszett, akkor letöltöttem a lemezt, felraktam az MP4-emre és így meg is született egy új kedvenc előadóm. Azonban manapság magamon is észrevettem, hogy inkább a nosztalgiát preferálom, így rengetegszer "throwback" lejátszási listákat és a már megszokott előadókat hallgatom. De idén szeretnék ezen változtatni és az egyik fogadalmam erre az évre az volt, hogy újra belevetem magam a zenei felfedezések örömeibe.

Arra gondoltam, hogy egy kis sorozatot kezdenék a blogon, ahol megosztanám veletek a véleményemet azokról a zenészekről, akikkel összehoz a sors. Van egy "Artists to listen to" nevezetű playlistem Spotify-on, ahol már temérdek előadó várakozik arra, hogy végre meghallgassam őket. A mai bejegyzésben három olyan énekest választottam, akik évezredek óta ott vannak már a lejátszási listámon és elérkezettnek láttam az idejét annak, hogy végre esélyt adjak nekik.

Első körben a három legtöbbet játszott dalaikat hallgatom meg és ha tetszik a zenéjük, akkor áttérek a legutoljára megjelent lemezükre, hogy egy teljesebb képet kapjak arról, hogy ők pontosan mit is csinálnak a zene világában. Íme hát a három jelölt!

A chilei Mon Laferte az alternatív zenét ötvözi a latin retró hangzással. A legelső dal, ami meghallgattam tőle, az a Tu Falta De Querer volt. Amint meghallottam, rögtön a Scott Bradley's Postmodern Jukebox jutott az eszembe róla. Retró, pinupos hangulata van mind az énekesnőnek, mind a dalnak is. Ez alapján talán nem hallgattam volna meg az albumát, azonban az Amárrame meggyőzött róla. Hallhatóan más volt ez a dal, a retró helyett a tradicionális latin hangzás uralja. Ráadásul nem akárkivel dolgozott együtt ezen a dalon: Juanes, a latin zene egyik legismertebb alakja is énekel ebben a számban. Azonban szerintem nélküle is megállta volna a helyét ez a dal és a részemről ez lett a kedvencem a három hallgatás közül. A harmadik amúgy az Amor Completo volt, ami ugyanazon az albumon szerepel, mint a Tu Falta De Querer. Mindenképpen látható a fejlődés és a változás a zenéjében, már ez a három dal alapján is.
Mivel mind a hangja, mind a stílus felkeltette az érdeklődésemet, ezért meghallgattam a legutóbbi albumát is, ami a Norma címet viseli. A borító a 80-as éveket idézi, azonban az album hangzása egészen az 50-es évekig visszarepít minket. Hallgatás közben rögtön a Dirty Dancing 2. jutott eszembe és elképzeltem, hogy az ő zenéjére táncolnak a kubai táncversenyen. Azonban vannak viszonylag modernebb hangzású dalok is és szerintem egy nagyon jó album kerekedett ki belőle.
Összességében tetszett Mon Laferte munkássága és el tudom képzelni, hogy időnként meghallgatom a zenéjét, de nem hiszem, hogy kedvenc előadó válna belőle. 

Vera Blue régen már nagyon közel járt ahhoz, hogy meghallgassam a zenéjét, mivel az albuma sokáig le volt mentve a Spotify-omra. Azonban sosem szántam rá időt, hogy meghallgassam... ezidáig. Az ausztrál énekesnő az elektro/folk pop műfajában alkot. Már első hallásra is tudtam, hogy az ő zenéje pontosan az, amire nekem szükségem van. Igazi indie hangja van és gyönyörű dalokat szerez. Az első ilyen dal a Hold volt, ami számomra elég dark indie hangzású volt. Egyszerűen nagyszerűnek nevezném. A Regular Touch azonban már az elektro pop műfaját képviseli, igazi nyári hangulatot teremt a hallgatóban. Kicsit amúgy a The Chainsmokers dalaira emlékeztetett, mert ők előszeretettel dolgoznak együtt olyan könnyed hangú énekesnőkkel, amilyen Vera is. Én teljes mértékben eltudnék képzelni egy közös kollaborációt... Vera Blue amúgy szerintem beleférne egy Sziget lineupba is, mondjuk egy A38-as sátorban. A Settle egy tipikus indie dal, az eleje azt a benyomást keltette bennem, hogy én már hallottam valami ehhez hasonlót. A három dal közül talán ez fogott meg legkevésbé, azonban így is levett a lábamról Vera, így muszáj volt meghallgatnom a legutolsó stúdióalbumát, a Perennialt. Minden egyes dal után szidtam magam, amiért nem hallgattam meg korábban a lemezét, mert akkor már rég a kedvenceim közé sorolhatnám az énekesnőt! Nagyon tetszik a stílusa, a hangja, a dalszövegei is gyönyörűek. Első hallásra a First Weeket és a Said Goodbye To Your Mothert emelném ki, mind a kettő a szakítás témáját közelíti meg más-más szempontból. Az biztos, hogy a korábbi dalait is meghallgatom majd, mert Vera Blue biztos, hogy feltörekedte magát a potenciális kedvenceim listájára!

A Los Angelesben élő Shoffy az elektro pop/R&B műfaját képviseli. Ha jól emlékszem, akkor a Spotify ajánlásai között találtam rá, így elmentettem, hogy belehallgathassak a dalaiba. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, de a Takes My Body Higher egy jó indításnak tűnt. Első hallásra megtetszett a hangja és maga a dal is fülbemászó, igazi nyári fesztiválsláger. A Lincoln Jesserrel közös kollab után következett a Different Skies, ami első hallásra Shawn Mendes zenéjére emlékeztetett. Nekem kicsit elektro poposnak tűnt ez a dal. Tetszett a szókimondósága és a bridge rész is. A harmadik és egyben utolsó dal a Cool Again volt, ami egy újabb szakítós dal. Ezzel ellentétben a videóját megnézve inkább a könnyedség és a chill jutott az eszembe, mint a szívfájdalom.
Összességében mindhárom dal tetszett, de én nem éreztem egyik részéről sem azt, hogy valamelyik jobb lett volna a másiknál. Ettől függetlenül meghallgattam a Lenses című albumát, ami tavaly jelent meg. Noha tetszik a hangja és a dalai is jók, kicsit unalmasnak és egyhangúnak mondanám a zenéjét, főleg, ha egymás után játsszuk le a számait. Talán egy vegyes playlisten sokkal nagyobb hatást érnek el a dalai külön-külön, mint egy albumon. Azért nem írom le teljesen Shoffyt, kíváncsi vagyok, hogy milyenek a régebbi zenéi és hogy mit tartogat majd a jövő.

Ha választanom kéne a három előadó közül, akkor mindenképp Vera Blue jönne ki győztesként. Az ő zenéjét éreztem a legközelebb magamhoz, az ő stílusa az, amit én kifejezetten szeretek. Egy kis dühöngés után (hogy miért nem hallgattam már meg korábban!) mindenképp az ő zenéjét fogom hallgatni az elkövetkezendő időszakban.

Remélem tetszett a bejegyzés. Ti hallottatok már a fent említett előadókról? Melyik dal tetszett tőlük a legjobban? Nálam mindeképp a First Week lenne a győztes Vera Blue-tól. Hogyha vannak olyan előadók, akiket szívesen ajánlanátok nekem, akkor írjátok meg kommentben a nevüket! Noha a végére értünk ennek a bejegyzésnek, nem kell félnetek, mert hamarosan újra jelentkezek egy új poszttal. Addig is kellemes hetet Mindenkinek!