Alighogy befejeztem az #1hétprojekt első részét, már a másodikon járt az eszem, mert már akkor tudtam, hogy mit szeretnék csinálni a projekt keretein belül. Az első felvonásban valami újat próbáltam ki, azonban a második epizódban visszatértem egy olyan tevékenységhez, ami mindig is közel állt a szívemhez: az olvasáshoz. Az #1hétprojekt alkalmából részt vettem a Bout of Books egyhetes read-a-thonon, ami alatt próbáltam minél több olvasást belesűríteni a mindennapjaimba.

Az olvasás és a könyvek mindig is fontos szerepet játszottak az életemben. Amikor még nem tudtam olvasni, szívesen forgattam a különféle mesekönyveket (vagy épp művészi hajlamaimat éltem ki a könyvek lapjain...), iskolás koromban azonban igazi könyvmoly vált belőlem. Általános iskola felső tagozatában rendszeres látogatója voltam a városi könyvtárnak, azonban a gimnázium alatt sajnos az olvasás iránti szenvedélyem lecsillapodott és belecsúsztam egy olvasási válságba, amikor is nagy szó volt, ha évente egy könyvet sikerült elolvasnom. Természetesen az egyszer fenn, egyszer lenn alapon ebből is kikecmeregtem és érettségi után, egészen könyvesbolti pályafutásom végéig egy újabb jó időszakot tudhattam magam mögött olvasás terén.

Azonban az utóbbi években ismét egy hullámvölgybe kerültem, amihez sok minden hozzájárult: a munkahelyem megszűnése, a kapunyitási pánik okozta mentális és érzelmi instabilitás, a mindennapos szorongás és stressz. Sajnos anno olyan rögeszmém is kialakult, hogy azért nem olvasok munkába menet, mert akkor túl gyorsan beérek és mivel rengeteg stressz ért kezdetben az új munkaterületen, nem szívesen töltöttem el azt a napi nyolc órát a munkahelyemen. Persze ez idővel megváltozott és már leküzdöttem ezeket a gondolatokat és kezdem úgy érezni, hogy talán újra lángra kap az olvasás iránti szenvedélyem.

A Bout of Books read-a-thon nem volt újdonság számomra, hiszen már többször is részt vettem rajta, több-kevesebb sikerrel. Úgyhogy a pár éves tapasztalatnak köszönhetően megtanultam a fortélyait, hogy mit érdemes ilyenkor olvasni, mennyit és milyen gyakran. Hogyha egyszer úgy döntenétek, hogy részt vennétek egy olvasási maratonon, a következőket javasolnám nektek:

• Személyiségetekhez és képességeitekhez illő read-a-thont válasszatok!
• Reális célokat tűzzetek ki, vegyétek figyelembe a körülményeket (munka, iskola, szabadidő)!
• Megfelelő hosszúságú és témájú könyveket válasszatok! Ha pedig egy könyv nem tetszik, tegyétek félre és olvassatok valami mást!
• Ne stresszeljétek magatokat és ne erőltessétek az olvasást!
• Tartsatok szünetet olvasás közben vagy hagyjatok ki akár egy teljes napot!

Nagyon szeretnék egyszer úgy részt venni ezen a read-a-thonon, hogy tényleg csak az olvasásra kell koncentrálnom, semmi másra, azonban erre mostanság nem lesz alkalmam (talán majd amikor nyugdíjas leszek). A mostani Bout of Books alatt is várt rám a munka, ráadásul még egy betegség is ledöntött a lábamról. Így nehéz volt teljesíteni a kihívást, de ahogy azt a vlogban is láthatjátok majd, ettől függetlenül is pozitív eredménnyel zárult ez a maraton. Legtöbbször csalódottan fejeztem be a Bout of Booksokat, de idén végre elégedetten gondolhatok vissza erre a hétre. Hiányzott már egy ilyen pozitív olvasási élmény, ami mindenképp jó hatással volt rám, hiszen a read-a-thon óta már két könyvet is befejeztem és úgy érzem, hogy itt nincs megállás.

Rájöttem, hogy igenis tudok időt szakítani a mindennapjaim során az olvasásra. A tömött buszon, a fürdőkádban vagy akár ágyban, elalvás helyett előtt. Minden csak attól függ, hogyan állok a dolgokhoz. Ahogy már említettem, volt olyan időszak, amikor egyszerűen nem akartam, hogy gyorsan teljen az idő, ezért olyan tevékenységeket végeztem szabadidőmben, amik mellett nem éreztem azt, hogy elszaladna mellettem az idő. Nemcsak hétköznapokon, de a hétvégéken sem olvastam, mert egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen annak a két napnak, amit nem kell a munkában töltenem. Azonban sikerült helyretennem magamban a dolgokat és manapság már nem érdekel, hogy milyen gyorsan érek be a munkahelyemre vagy hány óra repül el egy szombat délelőtti olvasás mellett. Rájöttem, hogy inkább olyan dolgoknak szentelem azt a kevés szabadidőmet, amiket szeretek és nem fosztom meg magamat attól az örömtől, amit ezek tartogatnak számomra. Hiszen ha egy jó könyv magával ragad, akkor megszűnik létezni a világ, a munka, a gondok és csak én és a történet létezünk, a cselekmény, a szereplők és az a világ, amelyet az író megálmodott. Szerencsém volt, mert olyan regényeket olvashattam legutoljára, amelyekbe rögtön beleszerettem, amik megnevettettek vagy képesek voltak arra, hogy tűkön ülve várjam az ebédszünetet, hogy megtudhassam, mi lesz a szereplők sorsa.

Rengeteg olvasatlan könyv porosodik a szekrényem polcain, így muszáj lesz valahogy legyőznöm ezt a hullámvölgyet is. Újra az az ember szeretnék lenni, aki noha csigatempóban, de befejez harminc-negyven könyvet egy évben és nem az, aki átrágja magát egyen és már annak is örül, hogy legalább az az egy megvolt. Az olyan kihívások, események, mint a Bout of Books, valóban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki újra rákapjon az olvasásra.

A könyves blogom vesztét is az olvasási válságom okozta. De ahogy mondani szokták, ha egy ajtó bezárul, máshol kinyílik egy új és ez a másik ajtó nem más volt, mint a Beautiful Dauntless. Nagyon szeretném, hogyha végre ezen a blogon is megjelennének a könyves tartalmak és már régóta töröm a fejem azon, hogy vajon hogyan és milyen formában tudnám megvalósítani ezeket a bejegyzéseket. Annak nagyon örülök, hogy összegyűlt már pár ötlet, amiket szívesen megvalósítanék, esetleg a Ti segítségetekkel! De mindez a jövő zenéje...
Az első tervem mindenképp az lenne, hogy újra a mindennapjaim részesévé váljon az olvasás. Ezért mindig hordok magamnál egy könyvet, mert akkor megadom az esélyt magamnak arra, hogyha kedvem támad az olvasáshoz, akkor azt meg is tudjam valósítani. Miután az első lépés teljesül, elkezdhetek majd azon dolgozni, hogy minél gyakrabban találkozzatok irodalmi témájú bejegyzésekkel. Lesznek olyanok, amik akár a közeljövőben megvalósulhatnak, de vannak olyan terveim is, amelyek megvalósításához idő kell. Egy azonban biztos: igyekezni fogok, hogy ne csak az én életembe, de a blogra is visszatérjen az olvasás és a könyvek szeretete!




Nektek milyen a kapcsolatotok az olvasással? Éltetek már át Ti is olvasási válságot? A bejegyzés alatt kommentként megoszthatjátok a véleményeteket a témával kapcsolatban. Hogyha érdekel Titeket, hogy hogyan alakult a Bout of Books read-a-thon, akkor nézzétek meg bátran a róla készült vlogot. Köszönöm, hogy itt voltatok és várlak vissza benneteket a következő blogbejegyzés alkalmával.