Sziget 2018 | egy hét a szabadság szigetén


A Sziget előtti napokban egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy már egy év eltelt a tavalyi fesztivál óta. Olyan volt, mintha csak tegnap lett volna, hogy a GTA koncertjén ugráltam őrült módjára vagy hogy félholtan kivánszorogtam Birdy fellépésére. De újra elérkezett a fesztivál és már nagyon vártam, hogy láthassam a legnagyobb kedvenceimet élőben.

1.NAP

Fura, de amennyire vártam az előtte lévő hetekben a fesztivált, az első nap reggelén azt éreztem, hogy nekem nincs kedvem az egészhez. Hogy nincs kedvem koncertre menni, hogy nincs kedvem a tömegben fulladozni a melegtől, hogy nincs kedvem egy héten keresztül a port nyelni. Volt egy rossz reggelem és kész. De felkeltem, elkészültem és elindultam viszonylag időben, hogy átvegyem a karszalagomat. Amikor odaértem, teljesen megváltozott a hangulatom. Elöntött a boldogság, hogy újra ott lehetek, hogy újra elmehetek olyan koncertekre, amikre sosem gondoltam volna, hogy elmegyek, hogy egy héten keresztül megint elengedhetem magam és jól érezhetem magam anélkül, hogy az élet problémáival foglalkoznék. Számomra az idei fesztivál számít a nyaralásomnak (és a tánctábor), tehát idén is az aktív "pihenés" mellett döntöttem. Mivel korán odaértem, elindultam a kedvenc helyem felé: az Európa Színpadhoz. Noha nem voltak koncertek, jó volt kicsit leülni az árnyékba és felkészülni a több órányi nagyszínpadozásra. Átfutottam az idei Sziget útlevelet, szemezgettem a programok között, majd végül eljött az idő, hogy átvonuljak a nagyszínpadhoz. Először a Clean Bandit lépett fel, akik a Sziget első nagy fellépőjeként igazán odatették magukat, nagyon élveztem a koncertjüket, habár a zenéjüket annyira nem ismerem, csak az olyan slágereket, mint például a Rockabye. Megint a kivetítő elé telepedtem le az első sorba, de igyekeztem minél közelebb kerülni a színpadhoz, ami valljuk be, nem igazán jött össze, főleg, hogy Stormzy koncertjén muszáj volt elmennem a mosdóba. Stormzy-t egyáltalán nem ismertem, nem tudtam, hogy milyen zenét játszik, de örömmel töltött el, hogy Kendrick előtt bemelegíthettünk egy másik hip-hop előadóval. Őt követte Lykke Li, akit nagyon vártam, de őszintén szólva, egy kicsit csalódtam. Talán jobb lett volna, hogyha megcserélték volna a Clean Bandittal a koncertjét, mert Stormzy után egy lágyabb hangzású alternatív előadó kicsit visszavett a hangulatból. Maga az előadás jó volt, csak az előtte lévő fellépők után valami tempósabbra vágytam volna. Aztán következett a nagy várakozás ideje, mivel technikai okok miatt Kendrick koncertje 40 percet csúszott. Ettől függetlenül profin lenyomta, előadta a legnagyobb számait, a Humble-t és a DNA-t is és noha rövidebb lett a fellépése, így is nagyon élvezhető volt. Később kiderült, hogy az előadó hangrendszerében volt a hiba, úgyhogy a szervezők moshatták a kezeiket. Utána barátok körében még lötyögtem egy kicsit a színpad melletti buliban és aztán elindultam az utolsó hévhez.




2.NAP

A csütörtök egy pihenős nap volt számomra, mert csak egy koncert érdekelt, az is délután 6-kor kezdődött, így annyira nem siettem. A Sexy Zebrast még gimi utolsó évében kezdtem el hallgatni, karrierjük kezdetén, és azóta is hallgatom őket. Noha sokat változott a stílusuk az évek alatt, még mindig nagyon szeretem őket. Mivel az Európa Színpadon léptek fel, így félő volt, hogy majd egyedül fogom ropni a színpad előtt, de szerencsére idővel megtelt a nézőtér. Nem volt nagy szerencsém a setlistet illetően, mert rengeteg olyan dalt játszottak az utolsó lemezükről, amit be kell, hogy valljak, nem hallgattam annyit. De így is felcsendültek ismerős dallamok a régebbi albumról is. Noha nekem az első két lemez a kedvencem tőlük, ettől függetlenül örültem, hogy élőben hallhattam őket anélkül, hogy egy másik országba kellett volna elutaznom miattuk. Az összegyűlt közönségben volt több spanyol is, de sok más nemzet is részt vett a koncerten. Hallottam többször is egy magyar sráctól, hogy "k*rva jók", úgyhogy kaptam egy kis megerősítést, hogy jó zenét hallgatok. A koncert nagyon pörgős volt, történtek olyan dolgok is, amikre nem számítottam és amikről biztos nem mesélnék anyumnak, de összességében nagyon jó koncertet adtak a fiúk. Azonban az igazi izgalmak csak utána jöttek. Volt egy spanyol család, aki kijött a koncertjükre és miután megkapták a setlistet (amit amúgy én is megszereztem), megkérdezték a managert(?), hogy találkozhatnak-e a fiúkkal és mondta nekik, hogy menjenek hátra. Hát igazi stalker módjára követtem őket, majd szóba elegyedtem velük. Kiderült, hogy a zenekar ismerősei, úgyhogy tudtam, hogy jó emberek vesznek körül. Sikerült kicsalogatni az énekest és a gitárost és nemcsak dedikáltattam velük a setlistet, de egy közös képre is összeálltunk. Sajnos a dobost nem sikerült a zuhany alól kirángatni, de majd legközelebb. Amúgy amennyire lázadó rockerek a színpadon, annyira aranyos, közvetlen srácok a valóságban. Jót beszélgettem velük és majd összecsináltam magam, amikor az énekes megemlítette, hogy emlékszik rám Twitterről. Az mindenképp jót tett a szívemnek. El sem tudom mondani, mennyire jó volt egy újabb kedvencemet lehúzni a bakancslistámról, ráadásul beszélni velük egy hatalmas élmény volt. A csütörtöki napom eufórikus hangulatban zárult. A nap és a koncert teljesen kiszívta az energiámat, úgyhogy tovább nem is maradtam, hanem hazamentem és rápihentem a péntekre.



3.NAP

Elérkezett hát a nagy nap: a legvártabb headliner, Lana Del Rey koncertjének napja. Jól kiismertem már a Lana fanokat, így tudtam, hogy olyan nem létezik, hogy túl korán mész ki várakozni, de meglepett, hogy délután kettő körül már mennyien vártak arra, hogy a nagyszínpad előtti teret elfoglalhassák. Eléggé megviselő volt, mert a tűző napon kellett várakozni, árnyék alig volt, de Lanáért a rajongói bármit megtesznek, úgyhogy ez nem okozott nekik gondot. Aztán amikor a biztonságiak mondták, hogy mehetünk, elindult a csorda és mindenki átvágtatott a szalagon keresztül, hogy megszerezze a helyet az első sorban. Megint lepörgött előttem az életem, mint az áprilisi koncertjén is, főleg, amikor láttam, hogy néhányan elestek a nagy rohanásban. Ha első sorba nem is, de a színpad előtt a második sorba sikerült helyet találnom, így megkezdődött a több, mint hatórás várakozás Lana koncertjéig. Szerencsére nagyon aranyos rajongók vettek körül, voltak magyarok, románok, németek és angolok is, úgyhogy elég vegyes volt a mi kis bandánk. Egyedül valószínűleg sokkal lassabban telt volna az idő, mint társaságban. Aztán elég hamar el is kezdődött az első koncert. A Vad Fruttikról hallottam már, de mivel nem vagyok nagy magyar zene rajongó, így nem igazán tudtam, hogy miféle zenét játszanak. Elég jó volt, de őszintén szólva én nem raktam volna őket be nagyszínpadra. Aztán a koncert után jött a feketeleves. Rosszul lettem. Az elmúlt években rengeteg koncerten és fesztiválon voltam már, de sosem volt semmi gond, most viszont elkezdett forogni velem a világ és csillagokat láttam magam előtt. Akkor és ott úgy voltam vele, hogy én kimegyek a tömegből, mert nem bírom. Szerencsémre(?) akkor nem volt ott biztonsági ember, aki kiemelhetett volna, így inkább leültem, ettem egy csokit, hogy a vércukrom felmenjen egy kicsit és próbáltam még többet inni és végül jobban lettem. Tudom, sokaknak furcsa lehet, hogy egy koncert miatt ezt végigcsináltam, de nekem fontos a zene az életemben és vannak előadók, akikért nekem megéri végigszenvedni az előtte lévő két-három fellépőt is és órákon keresztül pisi nélkül ellenni. A The Kooks koncertjére nem igazán emlékszem, mert próbáltam kicsit lenyugodni a hirtelen rosszullét után és próbáltam visszafogni magam, nehogy valami komolyabb baj történjen. De amire emlékszem, az tetszett, habár nem kifejezetten az én stílusom a brit indie. Az utána következő Freedom party nem mondanám, hogy nagy szám lett volna, habár én is lelkesen feltartottam a feliratot, amit a Sziget staff kiosztott nekünk. Utána már mindenki nagyon lelkes volt, főleg, hogy csak két óra volt hátra Lana koncertjéig, ami erőt adott nekünk, így Parov Stelaron már mindenki sokkal lelkesebb volt. Én is többet táncoltam, már azon a kis helyen, ami jutott nekem. Sokat hallottam már az előadó nevét, de nem tudtam, hogy mire számítsak, viszont kellemes meglepetés ért. Hihetetlen jó bulit csaptak és nekem kifejezetten tetszett a zenéjük, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy a jövőben jobban elmélyedek majd Parov Stelar munkásságában. Miután megmozgattuk a végtagjainkat, jött a nagy visszaszámlálás Lanáig. Már mindenki készen állt arra, hogy megjelenjen a színpadon, így az a tíz perc késés nem hiányzott egy rajongónak sem. De aztán elkezdődött az Experiment Terror felvezetőként és aztán felcsendült a 13 Beaches, majd Lana is megjelent a színpadon. Természetesen mindenki torka szakadtából sikított és kiabált és a körülöttem lévő rajongók végigénekelték szinte az összes dalt, beleértve engem is. Kicsit féltem a Kendrick incidens után, hogy esetleg Lana fellépése is rövidre sikerül, viszont összehoztak egy majd' másfél órás koncertet. Talán a berlininek jobb volt a setlistje, de erre a Szigetesre se lehet panaszom. A közönséghez is lejött, de nem volt szerencsénk, mert a másik oldalra ment fotókat készíteni és aláírásokat adni a rajongóknak. Nem baj, egyszer majd csak sikerül élőben is elmondanom neki, hogy mennyire sokat jelent nekem a zenéje. Így is örültem, hogy második sorból nézhettem végig a koncertet és ilyen közel még sosem voltam hozzá. Ilyen öreg fejjel már ennyivel is beérem. Összességében nagyon tetszett, most sem csalódtam benne és már alig várom, hogy újra Európába jöjjön koncertezni! Lana után jött egy kis levezetés az A38 sátorban, ahol kipihentük magunkat, aztán elindultunk haza, ezután az izgalmakkal teli nap után.

Nalina (@beautiful_dauntless) által megosztott bejegyzés,

Nalina (@beautiful_dauntless) által megosztott bejegyzés,


4.NAP

A szombati napot a pihenésnek szenteltem. Mivel aznap egy olyan előadó sem volt, aki engem érdekelt volna, így nem igazán akartam feleslegesen fárasztani magam, főleg két kemény nap előtt. Szívem szerint nem mentem volna ki egyáltalán aznap a Szigetre, de előjött a "ha van bérletem, akkor nem pazarolhatok el egy napot sem" gondolatom, úgyhogy késő délután két-három órára mégis kinéztem. Tettem egy nagyobb sétát, felkutattam színpadokat, ahol eddig még nem jártam, megnéztem, hol van a cirkusz, jártam a vándor vurslinál, az art zone-nál, de végül visszatértem az Európa Színpadhoz. Mielőtt elindultam otthonról, találtam egy német előadót, aki egész jónak tűnt, úgyhogy egy fél óra merengés után felpattantam, hogy megnézzem a színpad előtt a Chefboss koncertjét. Egy német dancehall alakulatról van szó, akik hihetetlen jó bulit csináltak. Noha németül énekeltek, mégis a karibi ragga hangulata járta át a dalaikat. A táncosok hihetetlen jók voltak, úgyhogy nemcsak a zene, de a táncok is megragadtak. Nem bántam meg, hogy legalább arra az egy koncertre kimentem!



5.NAP

Úgy döntöttem, hogy végre elmegyek a Cirque du Szigetbe és sikerült kiérnem a The Roadworksre. Hát nem igazán győzött meg. Kicsit többet vártam tőlük, azt hittem, hogy majd ámulok és bámulok a külső színpadon fellépő alakulattól, de egy kicsit csalódtam bennük. Így a húsz perces előadás után leheveredtem az Európa színpadnál, ahol egy török srác rappelt. Nem sokáig hallgattam, inkább elindultam megkeresni barátnőmet, akivel a nagyszínpad előtt kötöttünk ki, Kaleo fellépése előtt. Igazából nem sokkal a kezdés előtt leléptem, mert nem akartam megint a tömegben állni két koncertet Dua előtt, így visszamentem az Európa színpadhoz, ahol egy román hip-hop csapat, a Satra Benz lépett fel. Ők voltak azok, akik annyira rosszak voltak, hogy végül az első sorban kötöttem ki, ugrálva és táncolva. Mivel románul rappeltek, nem igazán tudtam, hogy miről szólhatnak a dalaik, de maga az alap nem hagyta, hogy csak álldogáljak és nézzem őket. A végére nagyon élveztem a koncertet, mindenképp jó bulit csaptak nekünk. Utánuk visszatértem a nagyszínpad elé, ahol Liam Gallagher lépett fel. Engem személy szerint nem kifejezetten érdekelt a fellépése, de utána következett Dua Lipa, úgyhogy időben ki szerettem volna érni, hogy viszonylag jó helyem legyen. Noha nem az én stílusom az ő zenéje, ettől függetlenül szerintem kifogástalan volt a fellépése, kívülállóként is. Aztán jött Dua, aki az egyik legvártabb fellépő volt a részemről. Azelőtt a lány előtt most akár élőben is leborulhattam volna (már ha összetalálkoztunk volna), mert nagyon jó koncertet adott a Szigeten. Nemcsak énektudását mutatta meg, de előadóképességét is. Ritka az ilyenfajta energia a színpadon, amit ő adott nekünk. Hibátlan éneklés mellett táncolt, rohangált, bejárta az egész színpadot.
Dua után az A38 felé vettük az irányt, ahol Desiigner lépett fel. Nagyon vártam a fellépését, mert már szükségem volt egy igazi bulira. A DJ bemelegítésképp lejátszott pár dalt, aztán Desiigner megjelent a színpadon és... sokat nem tett hozzá a fellépéshez. Szerintem egy szót nem rappelt, csak "trrrrrázott" meg huhogott a mikrofonba. Ettől függetlenül próbáltam élvezni a koncertet és egy jót táncolni. De mindenképp a fesztivál csalódásának mondanám az ő fellépését.



6.NAP

Elérkezett az utolsó előtti nap is, ami a részemről az egyik legvártabb volt, a nagyszínpados előadókat tekintve. Sikerült erre a napra is egy fesztiváltársat találnom, úgyhogy nem kellett egyedül tanyáznom a nagyszínpad előtt. Sikerült időben kiérnem a Milky Chance koncert előtt, úgyhogy viszonylag jó helyet találtunk a kivetítő alatt. Egész nap óriási volt a tömeg, köszönhetően Shawn Mendesnek és egész nap tele volt a nagyszínpad előtti terület, pedig az általában a headliner fellépésére szokott megtelni. Aztán a fiúk a koncert kezdetekor bejelentették, hogy nem érkezett meg a felszerelésük, úgyhogy ez egy különleges alkalom lesz, kicsit olyan, mintha egy egyetemi banda lennének, akik Milky Chance számokat dolgoznak fel. De baromi jól megoldották! Ha nem jelentették volna be a problémát, szerintem sokaknak fel se tűnt volna. Nekem nagyon tetszett a koncertjük és kicsit bánom, hogy februárban nem mentem el meghallgatni őket a Barba Negrába. Szerintem az ő koncertjük volt az egyik kedvencem az idei Szigeten!
Őket követte , akitől kicsit tartottam, hogy nehogy Lykke sre sikeredjen a fellépése. De egyáltalán nem csalódtam, sőt! Aznap ünnepelte a harmincadik születésnapját az énekesnő, úgyhogy ennek alkalmából szerintem még jobban beleadott mindent a koncertbe. Ez a nő hihetetlen volt, többször is bement a tömegbe énekelni, amit szerintem sok előadó nem merne megtenni. Nagyon hálás volt a közönségnek és tényleg érződött rajta, hogy mennyire szeret ezen a fesztiválon játszani. Nekem tényleg nagyon pozitív csalódás volt. (Amúgy csak szerintem hasonlítanak egymásra Lykke Livel?)
Aztán őt követte a pom-pom party és megérkezett a nap fénypontja is: Shawn Mendes. Rengetegen érkeztek miatta, úgyhogy az átlag életkor eléggé alacsony volt a színpad közelében és az első sorokban. Én is vártam a koncertjét, de nem mondanám, hogy rajongója vagyok a fiúnak. De amikor elkezdődött a There's Nothing Holding Me Back, akkor úgy kezdtem el sikítani, mint egy tinilány. Tudja ez a fiú, hogyan kell elkezdeni egy koncertet! Persze volt több olyan dal is, amit nem ismertem, de a kedvenceimet eljátszotta, a Youth-ot és az In My Bloodot is. Nemcsak a rajongók, de szerintem az arra tévedők is élvezhették az előadását. Na meg az a pofátlan, feltehetőleg orosz párocska, akik betolakodtak elénk. Addig egy ember sem idegesített fel a fesztiválon, de nekik sikerült. Úgyhogy próbáltam minél hangosabban sikítani és tapsolni a fülükbe, csak hogy érezzék a törődést! Пожалуйста!
Shawn után látványosan kiürült a színpad előtti tér, úgyhogy sikerült még egy pisiszünetet is tartanunk és úgy is sikerült visszajutnunk ugyanarra a helyre, ahol addig álltunk. Kygo előtt kaptunk glowsticket is, amivel aztán kalimpálhattunk jobbra-balra a koncert alatt. Ezen a fesztiválon már nagyon hiányoltam egy jó nagyszínpados DJ-t, de így utolsó előtti nap végre megkaptam! Noha Kygo talán egy kicsit lightosabb zenét játszik, ettől függetlenül nagyon örültem, hogy végre táncolhatok a nagyszínpad előtt! Megfelelő zárása volt a hatodik napnak. Sajnos Don Diablora már nem jutottam el, mert addigra már teljesen lenyomorodtam, de őt majd legközelebb megnézem.



7.NAP

Elérkezett a Sziget utolsó napja és eluralkodott rajtam a szomorúság. Hosszú és fárasztó hét volt, mégse szerettem volna, hogy vége legyen. Minél többet ki szerettem volna hozni a napból, így korán kimentem, mivel el szerettem volna jutni újra a Sziget cirkuszába. Az első előadás, amin részt vettem az artistaképzősök Rengeteg című előadása volt, amit lélegzetvisszafojtva néztem. Utoljára gyerekkoromban voltam cirkuszban és azóta el szerettem volna menni, de sosem jött össze. Mindig is lenyűgözött a cirkusz világa, így a Rengeteg is gyorsan elnyerte a tetszésemet. Olyannyira, hogy beültem a következő előadásra is, amit a kambodzsai Phare Circus hozott el nekünk. Kár, hogy utolsó nap hagytam csak időt a cirkuszra, mert szívesen megnéztem volna a többi csoportot is. De ha jövőre ismét elmennék a Szigetre, akkor biztos beiktatom majd a programjaim közé. Amikor elindultunk kifelé a sátorból, észrevettük, hogy odakint ítéletidő van. Az erős szél még jobban felkavarta a port, így lehetetlen volt odakint létezni. Gyorsan odasiettem az A38 sátrához, ahol a legtöbb engem érdekelt koncertet tartották. A Nothing But Thieves alatt leszakadt az ég és csak azt láttuk, ahogy lezúdul a víztömeg a sátor szélén. De nem panaszkodom, mert tetszett a koncert. Aztán az eső elállt, az emberek pedig elindultak a nagyszínpad felé, így elég sok hely jutott mindenkinek Børns koncertjén. Ha a szerelmespárok épp nem borultak egymás nyakába, akkor a fejük között pont ráláttam az énekesre. Számomra elég átlagos volt az előadása, jó volt, de nekem hiányzott belőle valami plusz. Talán ha többet hallgattam volna a zenéjét és jobban ismertem volna a dalait, akkor sokkal jobban élveztem volna, de akik szerették a zenéjét, azok szerintem nem csalódtak. Az amerikai énekest követte Zara Larsson a színpadon. A rajongók örülhettek, hogy a nagyszínpadon fellépő Arctic Monkeys elszippantotta a nézelődőket, mivel könnyen lehetett jó helyhez jutni. A fiatal svéd énekesnő igazi showt csinált a színpadon, előadta legnépszerűbb dalait, mint a Symphony-t, az Ain't My Faultot vagy a Lush Life-ot. Nemcsak remek hangját, hanem tánctudását is megmutatta nekünk. Nagyon élveztem a koncertjét, mert nagyon aranyos volt Zara és tényleg odatette magát az A38 színpadán. Az övé volt számomra az idei Sziget utolsó koncertje, így miután megtaláltuk egymást egy kedves barátnőmmel, kicsit elszontyolodva elindultunk hazafelé.




Összességében nagyon élveztem az idei fesztivált, noha a tavalyi line-up sokkal jobban illett az én ízlésemhez. De nem panaszkodom, mert láthattam újra Lanát és egy új kedvencemet, Dua Lipát is. Az egyik kedvenc spanyol zenekarommal pedig személyesen is találkozhattam, úgyhogy egyáltalán nem panaszkodhatok Lehet, hogy tavaly jobb bulik voltak a nagyszínpadon, de talán idén jóval meghatározóbb élmények részese lehettem. Bízom benne, hogy jövőre is lehetőségem lesz részt venni a fesztiválon, ha nem is egész hétre, de legalább egy napot ellátogatnék a Hajógyári-szigetre. Az egész Szigetet megörökítettem Insta sztorik formájában, úgyhogy ha szeretnétek több képet és videót látni, akkor nézzetek fel az Instagram oldalamra, mert csináltam egy Sziget highlightot.

Ti voltatok idén a Sziget fesztiválon? Nektek kinek a koncertje tetszett a legjobban? Volt esetleg valaki, akiben csalódtatok? Osszátok meg tapasztalataitokat kommentben! Hamarosan pedig jelentkezem egy új bejegyzéssel. Addig is kellemes hetet mindenkinek!


A bejegyzésben felhaszált képek sajátok, azok felhasználása csak az engedélyemmel történhet!

A bejegyzés utoljára frissítve: 2018.08.31.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon élveztem a beszámolót, irtó szerencsés vagy, hogy eljuthattál a fesztiválra!

    (Legközelebb viszont kérlek, figyelj a szóismétlésre, nagyon zavaró, amikor egy sorban négyszer szerepel az a szó, hogy "koncert".)

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszett.
    (Köszi, hogy jelezted. :) Mondjuk a koncertre pont nincs annyi szinonima, amennyi kéne, de majd igyekszem kijavítani a problémás részeket, ha lesz időm :D)

    VálaszTörlés

Kövess Instán!