Egy kis nyári "pihenő" után most újult erővel térek vissza a blogoláshoz, így ebből az alkalomból elhoztam a BD Musicbox legújabb részét. Ha még nem ismeritek ezt a kis rovatot, akkor gyorsan bemutatom nektek: A BD Musicbox egy új sorozat a blogomon, amiben megosztom veletek az elmúlt hónapok legjobb zenéit, legyen szó régi dalokról vagy új megjelenésekről. A mai bejegyzésben pedig az áprilisi és májusi kedvenceimről írok nektek.

Mint azt már párszor említettem a blogon, szeptember óta hip-hop órákat veszek, így nem meglepő, hogy egy-két dal, amire táncolunk, bekerül a kedvenceim közé. Amikor először meghallottam a 16 Shots-ot, rögtön megszerettem, majd az azt követő napokban rongyosra hallgattam a dalt. Nagyon fülbemászó a dallama, igazi nyári sláger és imádok rá táncolni is.

Amióta először meghallottam a Bodak Yellowt, csak arra vártam, hogy megjelenjen Cardi B legelső stúdió albuma. Aztán áprilisban végül megjelent az Invasion of Privacy, amiben egyáltalán nem csalódtam. Már az első szám, a Get Up 10 hallgatása közben képzeletben felállva tapsoltam Cardinak, mert annyira őszinte az a dal, bemutatja a valóságot, az ő valóságát, hogy honnan jött és hogyan érte el ezt a hatalmas sikert. Természetesen a már korábbi megjelenései, a Bodak Yellow és a Bartier Cardi is helyet kaptak az albumon. De az újdonságok is egész megnyerőek, a kedvenceim az albumról az I Like It, amit Bad Bunny-val és J Balvinnal vett fel és a Drip, ami a Migos-szal közös dala. Az én szerény véleményem szerint Cardi B az egyik legjobb előadó jelenleg a hip-hop/rap világában!



Noha az eredeti dalt sosem hallottam előtte, a Pentatonix Havana feldolgozása hamar a kedvenceim közé került. Lehetetlenség úgy meghallgatni ezt a dalt, hogy ne kezdenék el énekelni az együttessel együtt (RIP szomszédok). Ez a dal amúgy a legújabb, feldolgozásokat tartalmazó albumukon, a PTX Presents: Top Pop, Vol.1-on szerepel, amin olyan coverök is szerepelnek még, mint Charlie Puth-tól az Attention vagy épp a New Rules Dua Lipától. Visszatérve a Havanához, nekem a feldolgozás sokkal jobban tetszik, mint az eredeti Camila Cabellótól. De függetlenül az előadótól, maga a dal mindig a Dirty Dancing 2-re emlékeztet.



Ez volt az a dal, amit "on repeat" hallgattam legalább két-három napon keresztül. Emlékszem, az egyetemre vezető utam alatt, ami nagyjából egy órába telik, végig ezt az egy számot hallgattam. Igen, ez már a megszállott kategóriába esik. Post Malone szintén új albummal jelentkezett, ami a beerbongs & bentleys nevet viseli és az Otherside is ezen szerepel. Ez is egy olyan dal, amit amikor meghallasz, teljesen beleszerelmesedsz, ami megfog már az első pillanatban, ami megmozgat legbelül. Miközben hallgatom, olyan, mintha a szívemet szorongatná valakit és van ebben egy kettősség, mert noha fáj, mégis jól esik. Van benne egy kis mazochizmus, be kell vallanom. Az összes felsorolt dal közül, ha egyet meghallgattok, akkor az mindenképp ez legyen!



Az Otherside mellett ez volt a másik nagy kedvencem az elmúlt két hónapban. A The Chainsmokerst divat utálni, azonban én személy szerint felnézek a munkásságukra. Andrew például elnyerte a Songwriter of the Year díjat az ASCAP Pop Music Awardson, amivel én teljes mértékben egyetértek. Noha egyesek szerint mainstream zenét játszanak, azért vannak dalaik, amelyeknek tényleg fontos mondanivalója van, ilyen például a Sick Boy is. A Somebody - Drew Love-val közös daluk - tartalmilag szerintem kiemelkedő, hiszen arról szól, hogy hogyan veszítik el önmagukat oly sokan a materialista dolgok elérése érdekében. Ez a mai világban, főleg az online közösségekre kifejezetten jellemző (lásd az influencerek világa), de évtizedek óta ebben a "betegségben" szenved a zenei szakma és Hollywood is.



A lelkemnek szüksége volt már egy új Major Lazer dalra. Főleg, hogy már tombol a nyár, kellenek a pörgős dallamok, amikre lehet rázni a hátsónkat. Sean Pault mindig is kedveltem, szerintem nincs olyan dala, ami ne vált volna slágerré. Ez a közös szám pedig tökéletes a nyári buliszezonra.



Ha valaki azt hitte, hogy ez az összefoglaló Eurovíziós dal nélkül marad, az most megnyugodhat, megérkezett a várva várt kedvenc az idei Eurovíziós Dalfesztiválról. Gondoltam, hogy írok róla egy bejegyzést, de végül nem éreztem azt, hogy olyan kiemelkedő lett volna számomra az idei felvonás. A No.1 kedvencem mindenképp a Németországot képviselő Michael Schulte dala, a You Let Me Walk Alone volt. Amikor először meghallgattam, épp az irodában ültem és féltem, hogy elsírom magam. Hogyha az Otherside megszorongatta a szívemet, akkor ez egyenesen kitépte, ledobta a földre és jól megtaposta azt. Engem nagyon megérintett a mondanivalója, mondhatni hazatalált. Annak pedig kifejezettem örülök, hogy Michael elöl végzett a verseny során.



Nem gondoltam volna, hogy valaha is Shawn Mendes fan leszek, de be kell vallanom nektek, hogy egészen megszerettem a zenéjét. Az előző albumáról a There's Nothing Holding Me Back és a Treat You Better nagy kedvenceim voltak és az új lemezen is vannak igen ígéretes dalok, köztük az In My Blood. Megszokhattuk már, hogy a tinisztárok dalai a fiatalságokról, a nagy csalódásokról szólnak, viszont az In My Blood az énekes szorongásával való kapcsolatáról mesél. A mentális betegségek még mindig tabutémának számítanak, főleg Magyarországon, így szerintem kiemelkedő példának számít az, hogy az olyanok, mint Shawn, akik tinédzserek millióira hatnak, beszéljenek ezekről a témákról.



Amikor megláttam, hogy a P!ATD csinált egy BBC1-os covert az IDGAF-ról, elképzelhetitek, hogy mennyire boldog voltam, még örömkönnyeket is hullattam! Aztán elmélyedtem a YouTube rejtelmeiben és rátaláltam egy mashup verzióra, ahol a P!ATD és Dua Lipa BBC1-os felvételét összemixelték és... valami elképesztő dolog sült ki belőle. Ezt is meghallgattam egymás után ezerszer és ezer köszönet annak, aki ezt megcsinálta, mert ennél tökéletesebb dolog nincs ezen a világon! Köszönöm!



Ez volt tehát az elmúlt két hónap zenei összefoglalója. Ahogy beköszöntött a tavasz, érezhetően változtak a zenehallgatási szokásaim, inkább a pörgősebb, nyárias dallamokhoz nyúltam, mint a melankolikus balladák után. Noha a tavasz első felében rengeteg Lana Del Reyt hallgattam a berlini koncert miatt, ettől függetlenül mindenképp a vidám, érezd-jól-magad dallamok vették át az uralmat a Spotify-om felett.

Nektek mik voltak a kedvenceitek áprilisban és májusban? Van esetleg olyan dal a listámon, amit ti is szerettek? Osszátok meg bátran a véleményeteket vagy az ajánlásaitokat kommentben.
Köszönöm, hogy itt voltatok és hamarosan jelentkezek egy új bejegyzéssel! Addig is kelllemes hetet Mindenkinek!