Emlékeztek még, amikor az év eleji bejegyzésemben azt ecseteltem, hogy miért nem szeretek újévi fogadalmakat tenni? Úgy tűnik, hogy én erről már meg is feledkeztem, mivel az elmúlt hetekben elhatároztam, hogy kreatív területen mégis kitűzök magamnak néhány célt, amiket meg szeretnék valósítani még ebben az évben. Ezidáig sikerült belecsempésznem több kreatív tevékenységet a mindennapjaimba, azonban jó lenne, ha nem csak céltalanul végezném őket. Ráadásul vannak dolgok, amiket folyamatosan csak halogatok, így azt hiszem, eljött a cselekvés ideje!

Az a bizonyos gitár...

Ugorjunk vissza a múltba, pontosan 2012 őszére, amikor is az elsőéves egyetemista énem megkapta az első ösztöndíját, amiből pedig vett magának egy gitárt. Valljuk be őszintén, nem kaptam túl sok pénzt az egyetemtől, de ettől függetlenül tudtam venni egy olcsó gitárt, aminek így is nagyon örültem. El is kezdtem tanulgatni, talán két akkordot már ment is, de aztán megfeledkeztem a gitár létezéséről. Tudom, szörnyű vagyok. Aztán éveken keresztül hozzá sem nyúltam, sőt, mielőtt ő is felköltözött volna hozzánk Pestre, egy elhagyatott házban tengette mindennapjait, de végül beköltözött hozzánk a lakásba és pár év elteltével, pontosabban tavaly ősszel elővettem, hogy megnézzem, hogy él-e még. Aztán ahogy próbálgattam, rájöttem, hogy volt még egy ok, ami miatt félbehagytam a gitározást: mert javításra szorul. Hihetetlenül idegesített, hogy zörgött két húrja. Azóta rájöttem, hogy mi okozza a problémát, de eddig még nem vettem a fáradtságot arra, hogy utánajárjak, hogy valóban javítható-e és ha igen, mennyiért. Azonban itt jön egy de! Minél hamarabb szeretném ezt is megejteni és bízom benne, hogy meg tudják javítani és újra elkezdhetek gitározni tanulni. Ha nem is leszek egy Santana, azért jó lenne, ha megtanulnám a legalapvetőbb akkordokat az év végére.

Draw me like one of your French girls!

Chopin bácsi keringője

Tavaly nemcsak a gitáromat szedtem elő, hanem az ágyam alatt porosodó szintetizátoromat is. Majd' hat évig zongoráztam, azonban az érettségi miatt abbahagytam, azután pedig jött az egyetem és az élet és évekig a zongora felé sem néztem. De be kell valljam, hiányzott. Régen a zeneiskola miatt rengeteg darabot megtanultam és szinte napi szinten gyakoroltam, na meg az énekkari darabok tanulásában is nagy segítség volt, hogy tudtam otthon is gyakorolni a zongora segítségével. Úgyhogy tavaly elővettem és újra játszottam rajta, mint annak idején. Aztán kitaláltam, hogy megtanulok egy Chopin darabot, mert hát Chopin bácsi a kedvenc klasszikus zeneszerzőm és végül sikeresen szerelembe estem a H-moll keringőjével (Waltz No.10 B minor, Op.69 No.2), aminek sikerült megszereznem a kottáját is. El is kezdtem gyakorolgatni, de aztán az egyetem kezdetével elég kevés időm lett, így a zongorázás is háttérbe szorult. Ezen szeretnék változtatni idén, hogy ténylegesen megtanuljam ezt a keringőt Chopintől. Nem egy lehetetlen feladat, hiszen egy zeneiskolás tanév alatt sem egy darabot tanultam meg, úgyhogy bízom magamban, hogy sikerülni fog, csak gyakorolni kell!

A mumus neve: festés
Világ életemben utáltam festeni. Egyszerűen képtelen vagyok rá. A rajzolás régebben még ment is, főleg, amikor sokat gyakoroltam, de a festés titkait sosem sikerült megfejtenem. A kínkeserves festéssel töltött rajzórák óta csak ritkán került kezembe festék. Azonban a YouTube-nak hála rátaláltam nagyon tehetséges művészekre, akik például különböző tutorialok segítségével megmutatják, hogy például hogyan fessünk vízfestékkel és sikerült rávenniük, hogy kipróbáljam magam még egyszer a festés területén. Tavaly vettem vízfestéket, papírt, amik azóta is az ágyam alatt porosodnak (mint minden egyéb álmom!). Viszont így a tavasz közeledtével érzem magamban az energiát és a motivációt arra, hogy valamit teremtsek a két kezemmel, így idén mindenképp meg szeretnék tanulni festeni. Nem szeretnék Monet vagy Picasso babérjaira törni, de szeretném, hogyha elfogadhatóan tudnék a festékkel bánni, első körben a vízfestékkel.

Instagirl
Van egy titkom, ami most már nem lesz titok: nemrég megszületett az Instagram profilom! "Hogy micsodaaa?!" Hördülhetett fel mindenki döbbentem a hír hallatán. Igen, tudom, le vagyok maradva. Sosem voltam oda az Instagramért, ezért sem volt ott profilom. Egy ideje azonban más szemszögből kezdtem el rá tekinteni és ezzel sikerült meggyőznöm magam arról, hogy létrehozzak egy Insta profilt. A @beautiful_dauntless valamilyen szinten a blog kiterjesztése lesz, azonban főképp egy kreatív platformként tekintek rá, amivel arra ösztönzöm magam, hogy többet fényképezzek. Tehát nem a mindennapjaimról fogtok látni képeket, hogy épp mit eszek vagy OOTD képeket, ez nem egy személyes profil lesz, hanem inkább a kreatív megnyilvánulásaimról tárháza. Másrészt szeretném, hogyha belelátnátok a kreatív folyamatokba például Insta sztorik formájában. Na meg ott van az Insta Live is, ami szerintem megint csak egy jó formája annak, hogy bloggerként kapcsolatot teremtsek és fenntartsam azt az olvasókkal. Persze ez még mind csak elképzelés, még csak két képet töltöttem fel és még nem igazán találtam ki, hogy mit és hogyan csináljak, na meg az app használatát is fel kell még fedeznem. Ha szeretnétek, kövessetek be, mert igyekszem minél több érdekességet közzétenni ott is és az új bejegyzéseket is meg fogom ott is osztani.


Kedves Naplóm!
Az évek alatt sikerült összegyűjtenem jó néhány jegyzetfüzetet, amik szanaszét hevernek a lakásban, üresen. Már vagy ezer "Mire használhatunk egy üres jegyzetfüzetet?" videón és blogbejegyzésen vagyok túl és szerintetek történt valami változás? Eltaláltátok. Az égadta világon semmi! Úgyhogy  ezen is szeretnék változtatni, mert a blogon kívül is szeretnék írni. Több ötletem is van, hogy mire hasznosítanám ezeket a jegyzetfüzeteket, de még nem döntöttem el, hogy melyik lesz a befutó:
- Nagyon tetszik a morning pages koncepciója, de lehet, hogy nekem ebből inkább evening pages lennének, esetleg elalvás előtt írnék pár oldalt. Egyrészt azért, mert reggel csak a legalapvetőbb életfunkciókra vagyok képes, másrészt este sokkal motiváltabb vagyok írás tekintetében.
- Már nagyon régóta szeretnék egy álomnaplót is vezetni. Néha elég furcsa álmaim vannak, amiket jó lenne lejegyezni, hogy ne felejtsem el őket. Persze vannak olyan álmok is, amikre jobb nem emlékezni...
- Minden egyes utazásom előtt eszembe jut, hogy viszek magammal egy füzetet és lejegyzem, hogy mi történik velem az út folyamán. Természetesen ez az útinapló sem valósult meg soha, de egyszer bízom benne, hogy ráveszem magam, esetleg egy hosszabb út során és leírom a tapasztalataimat, később pedig az utazás folyamán készült képekkel tudnám díszíteni, na meg a jegyekkel és brosúrákkal, amiket összegyűjtök az út során.
- Nemrég találkoztam össze a vision journallal is, ami a vision board egy variációja. A vision journalban lejegyezheted az összes álmodat, vágyadat, elképzelésedet, célodat és azzal, hogy ezt megteszed, az univerzummal is megosztod őket, így nagyobb az esélye annak, hogy bevonzod a megvalósulásukat. Azért is jó lenne egy ilyen, mert így talán jobban átlátnám, hogy mit szeretnék elérni az életben, mik azok az álmok, amiket meg szeretnék valósítani.
- Végül, de nem utolsó sorban jó lenne, ha újra lenne dalszöveges füzetem. Igazából tavaly nyáron már elkezdtem egyet vezetni, amibe leírtam olyan dalok szövegét, amiket meg szeretnék tanulni zongorával kísérni, tehát ez már a megvalósulás útjára ért, csak folytatnom kell tovább.



Az előbb felsorolt célokhoz még rengeteget hozzá tudnék csapni, ám nem szeretnék átesni a ló túloldalára és túlvállalni magam. A fenti tevékenységekre szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni, mert ezek már tényleg hosszú ideje a to-do listámon szerepelnek, de sosem kerítettem időt a megvalósításukhoz.