Őszi barangolás Berlinben | 2017

by - vasárnap, december 03, 2017


Már egy hónapja, hogy hazajöttem Berlinből, de csak most sikerült leülnöm és megírnom az utam történetét. Négy napot töltöttem a német fővárosban és mint mindig, most is jól éreztem magam. Szinte már hazajárok oda. Az elmúlt két év alatt ez volt a harmadik utam Berlinbe, ezért már elég jól kiismerem magam a városban, a főbb látnivalókat már lehúzhattam a bakancslistámról. Ennek okán ez a blogbejegyzés inkább a havi összefoglalóm "különkiadásának" tekinthető, mint inkább egy útikalauznak. Hogyha érdekel, hogy mit csináltam abban a pár napban, akkor tartsatok velem a folytatásban.


Mivel nem egy klasszikus városnézős, látványosságokban gazdag kirándulásból állt ez a látogatásom, ezért úgy gondoltam, hogy kiemelem a főbb eseményeket, amik azalatt a négy nap alatt történtek. A sétáltam, vásároltam, nézelődtem rész most kimarad (úgy-ahogy).

Születésnapom utáni nap indult a gépem a kora délutáni órákban és vasárnap este jöttem haza, így volt két teljes, egy fél napom és az érkezésem estéje, amikbe ezeket sikerült belesűrítenem:

LOTTE KONCERT | Frannz Club | október 26.
Még szeptember végén nekiálltam programot keresni az érkezésem estéjére. Általában ha késő délután/este érek az úticélomhoz, akkor inkább a hotelben maradok vagy elmegyek vacsorázni a közelbe. Ezen szerettem volna most változtatni. Körülnéztem, hogy lesz-e olyan koncert aznap, ami érdekelne, így találtam rá Lottéra. Belehallgattam az albumába, ami rögtön megtetszett, így egy pár nap gondolkodás után meg is vettem a jegyet a turnényitó koncertjére.
Mivel késett a gépem, ezért annyi időm volt a koncert előtt, hogy felkapjam a bőröndöm, megvegyem a 72 órás bérletem, eltömegközlekedjek a szállásra (ami szerencsére ismerős környéken volt, így nem kellett a Google Mapsszel is bajlódnom), becsekkoljak és átöltözzek. Ez egy sikeres másfél órás művelet volt, így már csak a koncertre kellett eljutnom. A Frannz Clubban már jártam, mivel két évvel ezelőtt ott lépett fel az egyik kedvenc spanyol zenekarom, a Supersubmarina, így könnyű volt odatalálnom.
Nem igazán ismerem Lotte háttértörténetét, de mindenképp egy feltörekvő előadóról van szó. Mindössze 21 éves, a legelső albuma idén szeptemberben jelent meg és ez az első turnéja. A negatív dolog vele kapcsolatban, hogy 1) ő németül énekel, 2) én nem beszélek németül, ezért ha szeretném érteni a dalait, akkor jön a jó öreg Google Fordítós megoldás. Ettől eltekintve nagyon jó hangja van és a dalai nagyon fülbemászóak.
Az előzenekara Tim Kamrad volt, egy szintén tehetséges fiatal srác, aki hál'isten angolul énekel. Nekem nagyon tetszett az ő koncertje és mindenképp követni fogom az ő zenei karrierjét is. Aztán jött Lotte, aki hihetetlen aranyos volt és teljesen meghatódott a közönség szeretetétől. Annyira boldog és hálás volt azért, hogy turnézhat és szerintem nem igazán fogta fel teljesen azt, ami vele történik. Mindig jó ilyen előadókkal találkozni, akik most kezdik el a szárnyaikat bontogatni, mert sokkal emberibbek, sokkal közelebb érezhetjük őket magunkhoz, mint mondjuk egy világhírnévre szert tett idolt. Szóval a sok német szövegtől eltekintve hihetetlen élmény volt, örültem volna, ha együtt énekelhettem volna a közönséggel, de a nyelvi nehézségek miatt ez most elmaradt.
A koncert alatt amúgy épp azon gondolkoztam, hogy mennyire szürreális az, hogy pár órával korábban még a szobámban üldögéltem és a laptopomat nyomkodtam, aztán este meg már Berlinben sétálgatok és koncerten csápolok. Ez a szürreális érzés igazából az utolsó napig, amíg a Brandenburgi kapuhoz el nem mentem, megvolt, mert egyszerűen hihetetlen volt a számomra, hogy ismét Berlinben vagyok.


MŰVELŐDJÜNK! | Deutsches Historisches Museum | október 27.
Őszintén szólva nem terveztem meg, hogy pontosan mit is csinálok Berlinben, de volt egy két dolog, amit szerettem volna megnézni. Ilyen volt például az 1917. Revolution. elnevezésű kiállítás, ami a Deutsches Historisches Museumban található. Az orosz forradalomról és a Szovjetunió születéséről szól és engem ez kifejezetten vonzott. A kedvenc könyvem, a Párizs fehér fényei az orosz forradalommal kezdődik, ezért is szerettem volna kicsit többet megtudni erről az időszakról és ha már lehetőségem volt rá Berlinben, hát miért is ne?
A múzeumban pedig rátaláltam egy másik időszakos kiállításra is, a Die Erfindung Der Pressefotografie (aus der sammlung ullstein 1894-1945) avagy angolul The Invention of Press Photography elnevezésű kiállítás, ami a BIZ (Berliner Illustrirte Zeitung) történetéről és a sajtófotózás kialakulásáról szólt. Számomra ez volt talán a legtesthezállóbb kiállítás, mert egyrészt mindig is érdekelt a fotográfia, másrészt nagyon szeretem az archív felvételeket böngészni. Nagyon tetszett ez a kiállítás is, főleg, hogy rekonstruálták a magazint és akár kézbe is vehettük és átlapohattuk néhány megjelent számát.
A múzeum egészét nem jártam be, mert óriási és lehet, hogy fél napom ráment volna, de ha egyszer esetleg egy hosszabb kirándulást teszek Berlinben, akkor lehet, hogy jobban felfedezem magamnak a Múzeum szigetet!


KÖNYVEK, KÖNYVEK ÉS KÖNYVEK | Saint George's English Bookshop | október 28.
Ha már Berlinben vagyok, akkor nem hagyhatom ki a kedvenc könyvesboltom meglátogatását. Mindig tervezem, hogy elmegyek egy könyvesbolt túrára, de általában csak a Saint George's-ig jutok el, mert már ott fel tudnám pakolni a fél könyvesboltot. A nevéből adódóan ez egy angol nyelvű könyvesbolt, új és használt könyvek egyaránt vannak a kínálatukban. Nagyon hangulatos kis hely, van kanapé, jó zene és nagyon szimpatikusak eladók. A mostani látogatásom során csak három könyvvel léptem ki az ajtón: John Green új regényével, a Turtles All the Way Downnal, Celia Reestől a This is Not Forgiveness-szel és Melanie Joostentől a Berlin Syndrome-mal.

HOGY TÖRTÉNHETETT EZ? | Berlin Story Bunker | október 28
Régóta szemezgettem már a Berlin Story Bunkerrel és most végre eljutottam oda is. Amikor bementem, az ott dolgozó lány tájékoztatott, hogy két kiállítás van jelenleg a bunkerben: az egyik Berlin történetét, a másik pedig Hitlert és a nácizmust mutatja be. Ő a Hitler – wie konnte es geschehen? (Hitler - How did it happen?) kiállítást ajánlotta, mert azalatt körbejárhatjuk a bunker nagyrészét és sokkal inkább meg tudjuk tapasztalni, milyen is egy ilyen építmény.
Én, akit nagyon is érdekel a második háború, természetesen hallgattam a lányra és elindultam Hitler és a nácizmus megismerésének útján. Nem mondom, hogy tömérdek új információt szereztem, mert már így is sokat olvastam ezzel a témával kapcsolatban, de mindenképp voltak olyan újdonságok, amik megmaradtak bennem. Mint például az, hogy mennyire tehetséges művész volt a német kancellár. Amikor nézegettem a képeit, az járt a fejemben, hogy tényleg mennyire szépen festett, majd eszembe jutott, hogy ki is készítette őket és elfogott a bűntudat, hogy nem szabadna szimpatizálnom a festményeivel. Ebben a helyzetben nagyon nehéz elválasztani a művet a művésztől. De nagyon érdekes kiállítás volt és ha lett volna több időm, akkor a másikat is megnéztem volna.


BANKS KONCERT | Huxley's Neue Welt | október 28
Az egész utazást a Banks koncert köré építettem. Két órával a kapunyitás előtt már odamentem, gondoltam megnézem, van-e már ott valaki, ha nem, akkor beülök valahova vacsizni. Amikor odaértem, már legalább húsz ember ott vacogott a hidegben és mint kiderült, két magyar lány is volt a várakozók között, úgyhogy nem volt nehéz beilleszkedni a csapatba. Hihetetlenül kedves volt mindenki és gyorsan eltelt a kapunyitásig az idő. Aztán beengedtek minket, kabát és táska leadás után pedig sikerült helyet szereznem a második sorban. Nem volt a legjobb, mert előttem egy tőlem magasabb lengyel(?) srác állt, mellettem egy hatalmas ázsiai és néger srác, úgyhogy nem volt könnyű például jó képet csinálni a színpadról. Az előzenekar A.CHAL volt, egy perui származású R&B előadó, aki nem igazán nyerte el a közönség tetszését. Nekem, mivel szeretem az R&B-t és a hip-hop-ot, nem volt vele problémám, sőt, a koncert előtti napokban elég sokat hallgattam a Cuánto című számát (amit amúgy nem is játszott el...). De mint tudjuk, mindenki más, nem szerethetünk mindent és mindenkit. Aztán jött Banks és engem teljesen elvarázsolt. Maga a produkció, az ének és a tánc is remekül volt összerakva, nemes egyszerűséggel az egyik legjobb koncert volt, amin eddig voltam. Ráadásul sokkal jobban megszerettem őt a koncert után. Nem mintha eddig nem szerettem volna, de azóta szerintem a szokásosnál többször hallgattam a zenéjét.


Egy normális képet se tudtam csinálni Banksről! :")

REGGELI A BRANDENBURGI KAPUNÁL | október 29
Az utolsó reggel sikerült csak eljutnom a Brandenburgi kapuhoz, ahová mindig elmegyek. A kedvenc látványosságom a városban és már legalább ezer szelfim van vele. Vasárnap reggel kilenc körül, szakadó esőben és orkán erejű szélben valamiért elég kevés turista probálkozott a fotózással. Tényleg rettenetes volt az időjárás, hol szakadt az eső, hol elállt és ez így ment már az előző nap is. Ezért beültem a Starbucksba, megettem a kis vajas croissantomat és vártam, hogy kicsit jobb idő legyen. Egyszer, ha hiperszuper gazdag leszek, akkor biztos az Adlon Hotelben fogok megszállni, esetleg egy Brandenburgi kapura néző lakosztályban... :")


SÉTA AZ ESŐBEN | Múzeum sziget, Tiergarten, Ku'damn | október 29
A Brandenburgi kaputól elbuszoztam az Alexander platzhoz, onnan elsétáltam a Múzeum szigethez, aztán újra buszra szálltam és elmentem a Tiergartenbe. Megnéztem közelebbről a Győzelmi oszlopot (Siegessäule), aztán pedig elindultam egy sétára a Tiergartenbe. Hát nem a legjobb időben mentem, pár perc múlva már újra szakadt az eső, de úgy voltam vele, hogy nem érdekel, én akkor is sétálni fogok egyet. Úgyhogy szakadó esőben fényképeztem a színes faleveleket, a tavakat és hidakat. Megtaláltam a rózsakertet is, ami már így október végén elég kopár volt, csak néhány strapabíró virág vitt egy kis színt a szürkeségbe. Kicsit olyan volt, mint egy elhagyatott, misztikus kert és nekem még így is nagyon tetszett. Miután meguntam a hideget és az esőt, felszálltam a buszra és elindultam a Ku'damra currywurst után kutatva. Az egyik legjobb dolog Berlinben a curry wurst, ha tehetném, egész nap azt enném. Végül találtam egy helyet, úgyhogy búcsúképp elmajszoltam a currywurstomat, utána beültem melegedni egy Starbucksba (amúgy sosem szoktam Starbucksba járni, mert annyira nem szeretem, de ilyen időben ez is megteszi), majd visszaindultam a hotelbe, hogy felvegyem a csomagom és elinduljak a reptérre.


Talán kevésbé volt mozgalmas ez az utam, mint az előzőek, de így is kiélveztem minden pillanatot, amit kint töltöttem. Egyre nehezebb hazajönni Berlinből, kezd a szívemhez nőni a város. De annyira nem szomorkodom, hiszen tavasszal újra elutazom oda koncert miatt.
Hogyha szeretnétek esetleg egy berlini útikalauzt, hogy hogyan járjátok be a várost, akkor jelezzétek, szívesen írok az eddigi tapasztalataimról. Köszönöm azoknak, akik elolvasták ezt a hosszú posztot is és hamarosan újra találkozunk!

A bejegyzésben szereplő képek sajátok, csak az engedélyemmel használhatóak fel!

Ehhez hasonló bejegyzések

0 megjegyzés