Hajnali léptek

by - kedd, október 31, 2017


H A L L O W E E N

Ez az az ünnep, amit mi magyarok hivatalosan nem ünneplünk, de ettől függetlenül szeretünk mi is beöltözős bulikba járni, kidekorálni a házunkat és horrorfilmeket nézni este, a takaró alatt. Én azzal szíveskedek nektek, hogy egy ijesztő történetet osztok meg a múltamból.

2006 nyarát írtuk, az idő hajnali fél öt lehetett. Mindig is rossz alvó voltam, szinte mindig felébredtem az éjszaka közepén, sokszor előfodult, hogy nem tudtam visszaaludni. Egyszer csak kipattantak a szemeim és csak feküdtem az ágyban, próbálva valahogy visszaszenderedni egy álomba. Ez is egy ilyen hajnal volt.

Még mielőtt belemennék a történetbe, el kell magyaráznom a régi szobám alaprajzát. Pontosan már nem emlékszem, hogy abban az időben mi hol volt, de ha jól emlékszem, ez volt nagyjából a felállás. A szobámnak két bejárata volt: egy az udvarról, amit sosem használtunk, ezért azt blokkolta egy íroasztal, ami előtt volt két fotel és egy dohányzóasztal a szoba közepén. A másik ajtó közvetlenül a szüleim szobájából nyílt. Az ajtó mellett volt egy kisebb ágy, ami merőleges volt az én ágyam végében, az enyém pedig a két ablak előtt helyezkedett el. Az ágyammal szemben volt az udvari bejárat, a másik ágy végében pedig a másik ajtó.

Hajnali fél öt-öt körül felébredtem. Már kezdett világosodni, a spaletták résein át kezdtek átszűrődni a napsugarak. A bal oldalamon aludtam az ablak felé fordulva, így az egész szoba a hátam mögött terült el. Már nem emlékszem, hogy rögtön észrevettem-e vagy beletelt-e pár másodpercbe, mire rájöttem, hogy mi is történik körülöttem. De egyszer csak feleszméltem: valaki járkál a szobámban. Hallottam valakinek a lépteit a szőnyeggel borított padlón. Álmosan megfordultam és... nem volt ott senki és a lépések zaja is megszűnt. Furcsálltam, de nem akartam vele törődni, túl álmos voltam hozzá, ezért visszafordultam, hogy visszaaludjak. Aztán megint hallottam a lépéseket és most már kicsit ijedten, de újra megfordultam és csak az üres szobát láttam, a lépések ismét abbamaradtak. Próbáltam nyugtatni magam, hogy menjek vissza aludni, így visszafordultam, de... újrakezdődött minden. Talán már negyedjére játszódott ez le, amikor kezdtem rájönni, hogy a lépések hasonlítanak anyum lépéseinek a hangjára.
Így felkeltem és átmentem a szüleim szobájába és kicsit ijesztő módon odahajoltam anyumhoz, hogy megnézzem, alszik-e. Ha nem aludt volna, biztos reagált volna, hogy körülbelül tíz centiméterről bámulom az arcát. Miután megbizonyosodtam, hogy alszik, apumat is megnéztem, de ő úgy aludt, mint a bunda. Mivel racionális érvem az eseményekre megbukott, félve mentem vissza a szobába, ami megnyugtatóan kezdett egyre világosabb lenni. Visszafeküdtem és próbáltam visszaaludni, de aztán újra hallottam a lépéseket, amik egyre közeledtek, majd a fejem mellett hallottam őket. Ekkor pattantam ki az ágyból és nyitottam ki a spalettát, hogy beengedjem a fényt. Rettentően meg voltam ijedve, mert bebizonyosodott, hogy valami megmagyarázhatatlan történik éppen. A fejem azon az oldalon volt, ahol a másik ágy volt, tehát senki se tudott volna a fejem tetejéhez sétálni, mert akkor az ágyon kellett volna állnia és én egyáltalán nem ezt hallottam. Hanem lépéseket a szőnyegen... Vártam egy kicsit, hogy megnyugodjak és mivel a nap már felkelt, nem is féltem annyira, hiszen elárasztotta a napfény a szobát. Aztán nagy nehezen, de rávettem magam, hogy visszaaludjak és... többet nem hallottam a lépéseket.

Aznap napközben, talán egy kicsit nevetségesen festhettem, amikor kiálltam a szoba közepére és kijelentettem, hogy nem látok szívesen senkit sem látogatóba és hogy ilyen még egyszer elő ne forduljon. Tizenkét éves voltam akkoriban, aki imádta a varázslatos, boszorkányos dolgokat és aki szerette a paranormális dokumentumfilmeket, amikben mindig elmondják, hogy jelentsük ki, hogy ez a mi házunk, a mi lakásunk és nem látjuk szívesen az ilyen váratlan vendégeket. Én ezt kijelentettem és utána többet már nem tapasztaltam ehhez hasonlót az akkori házunkban.

Hogy mi lehetett? Fogalmam sincs. Én hiszek a szellemekben, de mindig szkeptikusan állok hozzá a furcsa eseményekhez. Az egyetlen racionális magyarázatom az lett volna, hogy a szüleim járkáltak, hiszen közvetlenül az ő szobájukból nyílt az enyém, de mint már említettem, ők mélyen aludtak. Az udvaron se lehetett senki sem, mert az akkori házunk olyan volt, mint egy erődítmény, nem juthatott volna be senki se, a terasz pedig beton volt és linóleum, annak pedig teljesen más a hangja. Ráadásul nem volt jele betörésnek, semmi sem tűnt el. Esetleg a padláson mászkálhatott valamilyen állat? De akkor miért maradtak abba a hangok pontosan akkor, amikor megfordultam? Azért ezt nem mondanám véletlennek. Sok-sok év telt már el a történtek óta és azóta se tudom megmagyarázni a történteket. Lehet, hogy paranormális jelenségnek lehettem a tanúja, de ki tudja?

Egyszer aztán előbukkant egy emlék a régmúltból. Öt éves voltam, amikor megvettük a házat és három idősebb testvér lakott ott korábban. Nem tudom, hogy ez valódi emlék-e vagy csak álom volt, de így is, úgy is kicsit ijesztő egybeesés. Amikor megnéztük a házat, már üres volt, én pedig elindultam felfedezőútra. A szüleim szobájában voltam és bekukucskáltam az üveges ajtón a szomszéd szobába, ami évekkel később az enyém lett. Ott állt az idős bácsi az ablaknál és csak bámult ki az ablakon. Nem akartam, hogy meglásson, így gyorsan elugrottam onnan.
Amikor ez eszembe jutott, kirázott a hideg. Nem tudom, hogy a bácsi él-e még vagy ha esetleg nincs már köztünk, meddig élt, de előfordulhat, hogy ő látogatott vissza aznap hajnalban. Vagy esetleg egy residual hauntingot tapasztalhattam, amit magyarra talán úgy fordíthatnánk, hogy visszamaradt energia. Legegyszerűbben úgy lehetne elmagyarázni, hogy bizonyos dolgok megismétlődnek a múltból. Ez lehet vizuális vagy auditív, például lépések zaját halljuk vagy esetleg egy alakot látunk sétálni. A szakértők szerint ezek nem intelligens kísértetek, hanem olyan, mintha egy felvétel újra és újra lejátszódna. Én ezt a verziót találom a legvalószínűbbnek, habár ezzel az elmélettel is vannak kétségeim.

Valaki olyannak, akit mindig is érdekelt az okkultizmus és az ezotéria, mindenképp egy meghatározó élmény volt. Azt hiszem, ezzel a tapasztalattal én meg is elégszem. Noha mindig benne lakozik az emberben a kíváncsiság és szeretne paranormális tapasztalatokat szerezni, én úgy vagyok vele, hogy nem szeretnék arra ébredni, hogy egy sötét alak áll az ágyam végében. Köszönöm, én ezekkel a fantom lépésekkel meg vagyok elégedve.

Tudom, sokan nem hisznek a szellemekben és a paranormális jelenségekben és biztosan sokan forgatják a szemüket ennek a bejegyzésnek az olvasása közben, de ez így van rendjén, nem érthetünk mindenben egyet. Hogyha valakinek voltak hasonló tapasztalatai, ossza meg bátran, szeretek ilyen történeteket hallgatni/olvasni. Köszönöm a figyelmeteket és kellemes Halloweent mindenkinek, aki ünnepli!

A bejegyzés fejlcéhez felhasznált kép forrása: kaluci (Unsplash)

Ehhez hasonló bejegyzések

0 megjegyzés