Olyan érzésem van, mintha csak egy nap telt volna el azóta, hogy megírtam a tavalyi zenei összefoglalómat. Elrobogott mellettünk egy újabb év, ráadásul egy évtized is véget ér 2019-cel. Ha visszagondolok az elmúlt 12 hónapra, akkor az jut rögtön az eszembe, hogy mennyit panaszkodtam a zenére. Vártam az ütős megjelenéseket, de nem jöttek. Azonban így december végére sikerült összeállítanom a 2019-es best of listámat, úgyhogy nézzük is meg, hogy mik voltak a kedvenceim idén zenei téren.
Hiába vagyunk már túl a félidőn, még mindig csak vakarom a fejem és azon gondolkozom, hogy mi a fene történt a zene világában, hogy alig jönnek ki olyan megjelenések, amik engem érdekelnek?! De talán a nyár már hozott olyan újdonságokat, amikre felkaptam a fejem és ebben a bejegyzésben meg is osztom veletek őket.
Két évvel ezelőtt, amikor megnyitottam ezt a blogot, a legelső bejegyzésemben nem másról írtam, mint Lana Del Rey akkori új albumáról, a Lust for Liferól. Most pedig folytatom ezt a hagyományt, hiszen az énekesnő augusztus 30-án jelentette meg legújabb lemezét, a Norman Fucking Rockwellt. Péntek reggel tehát az első dolgom az volt, hogy letöltsem Lana új albumát és a reggeli készülődés közepette meghallgattam ezt a 14 dalból álló csodaalbumot.
Az idei Sziget line-up hatalmas csalódás volt számomra. Mindig is nyíltan beszéltem arról, hogy ez a felhozatal nem az igazi. Sokáig úgy volt, hogy egyáltalán nem megyek ki idén a fesztiválra, azonban az utolsó pillanatokban sikerült beszervezniük olyan előadókat, akikért megéri kimennem. Három napra.
"Hol vannak a jó albumok?!?!?!" Ez az a kérdés, amit az elmúlt hónapokban állandóan kérdeztem az univerzumtól. Péntek reggelente mindig a Spotify-on kezdtem a napomat, új albumok után kutatva, de valahogy tavasszal mindig csalódottan zártam be az appot. Noha lemezek terén nem voltak olyan megnyerő újdonságok, rengeteg olyan dal jelent meg, amiről érdemes beszélni. Összegyűjtöttem nektek a kedvenceimet a tavaszi hónapokból.
Volt eddig egy ki nem mondott fogadalmam: 30 éves korom előtt szeretnék elmenni minél több kedvencem koncertjére. Az elmúlt négy évben egész sikeresen pipálgattam a listámon szereplő előadókat, így amikor megtudtam, hogy a Panic! At The Disco Berlinbe is ellátogat az európai turnéja alkalmával, nem hezitáltam, el kellett mennem. Az oda vezető út azonban nem volt zökkenőmentes.
Régen volt egy nagyon jó szokásom: zenei felfedezőtúrákat csináltam. Akkoriban főleg a spanyol zenei világban próbáltam elmerülni, így felmentem különböző blogokra és szép lassan belehallgattam az ott megosztott előadók albumaiba és ha tetszett, akkor letöltöttem a lemezt, felraktam az MP4-emre és így meg is született egy új kedvenc előadóm. Azonban manapság magamon is észrevettem, hogy inkább a nosztalgiát preferálom, így rengetegszer "throwback" lejátszási listákat és a már megszokott előadókat hallgatom. De idén szeretnék ezen változtatni és az egyik fogadalmam erre az évre az volt, hogy újra belevetem magam a zenei felfedezések örömeibe.
Március elsején jelent meg a spanyol indie zenekar, a Miss Caffeina legújabb albuma. Azonban a megjelenés napján az Oh Long Johnson csak Spanyolországban volt elérhető, a magyar megjelenés időpontját a legtöbb zenei oldalon március tizennyolcadikára rakták. Noha a kezdeti kavarodás megoldódott és végül pár nappal később már itthon is elérhetővé vált az album, csak most sikerült időt szánnom arra, hogy elejétől a végéig meghallgassam az új lemezt és megosszam veletek az első benyomásomat róla.
Noha az új évet mindig izgalommal várom, zenei téren mégis inkább visszafelé tekingettem az első egy-két hónap során. Természetesen már az év elején is jelentek meg új zenék, én mégis a tavalyi best of listákat hallgattam helyettük. Azonban a mai bejegyzésben összegyűjtöttem a kedvenceimet, azokat a dalokat és lemezeket, amelyek januárban és februárban jelentek meg és amiket a legjobban szerettem.
Üdv!
Zenefüggő ▸ csokiimádó ▸ könyvmoly