Change | avagy mi történt az elmúlt hónapokban? | 2018

by - hétfő, április 02, 2018


Sziasztok! Nem hiszem el, hogy már április van... Még csak most kezdődött el az év és már a negyedik hónapban járunk? Sosem fogom megérteni, hogyan működik az idő, de az biztos, hogy vészesen fogy az év végéig. Az évköszöntő bejegyzésemben arról írtam, hogy szeretnék változtatni az életemen és úgy gondoltam, hogy kicsit mesélek arról, hogy mi történt eddig.

A változás iszonyúan nehéz, főleg, hogyha nekünk kell kezdeményezni azt. Vannak dolgok, amik megtörténnek és amiket nem tudunk irányítani, így el kell fogadnunk őket, a következményekhez kell igazodnunk vagy együtt élni velük. Azonban nekünk előidézni a változást, ahhoz elég sok bátorság kell és be kell valljam, ennek híján vagyok. Az elmúlt hónapokban arra jöttem rá, hogy az első és legfontosabb lépés az az, hogy megszerezzem a bátorságot, hogy merjek lépni és tenni azért, hogy jobban érezzem magam az életemben. Ez az egy életünk van és azt úgy szeretném élni, ahogy én akarom és olyan dolgokkal szeretnék foglalkozni, amik engem érdekelnek.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mik azok a dolgok, amik negatívan befolyásolják az életem és nagyjából körvonalazódott a kép, hogy miken kell dolgoznom. Tisztában vagyok vele, hogy ehhez idő kell és nem egyik napról a másikra fognak megoldódni ezek a problémák. De, mint minden ember, én is beleesek abba a hibába, hogy mindent azonnal szeretnék megkapni. Úgyhogy meg kell tanulnom kezelni ezeket az érzéseket és nem egy napban gondolkodni, hanem hosszú hónapokban.


Az első három hónapban volt három olyan terület, amiken egész sokat gondolkoztam, mert nagyban befolyásolják a mindennapjaimat és fontos, hogy ezekben sikerüljön megállapodnom magammal, hogy pontosan mit is szeretnék ezek kapcsán elérni vagy változtatni.


WORK, WORK, WORK, WORK, WORK, WORK
A legtöbb gondot és fejtörést a munka okozza az életemben. Már jó ideje tervezek egy bejegyzést a karrierről és a munka világáról, ami remélem idén még meg is születik. Nem szeretek online nyilatkozni a munkámról vagy munkahelyemről, főleg, hogyha ezek olyan negatív dolgok, amiket a munkahelyen nem tudnak. De említettem már nektek pár hónappal ezelőtt a havi összefoglalómban, hogy volt pár beszélgetés arról, hogy hogyan érzem magam a jelenlegi pozíciómban. És lévén, hogy túl őszinte vagyok, megosztottam a kételyeimet és aggályaimat ezzel kapcsolatban. Elmondtam, hogy az a terület, amiben dolgozok, nem érdekel, nem hoz lázba. Ez nem azt jelenti, hogy nem adok bele mindent abba, amit csinálok. Mert dolgozni kell, fizetést kell, hogy kapjak, mert anélkül nem lehet se élni, se egyetemet fizetni. Azóta pedig bizonyítottam is, hogy attól, hogy nem szeretem szenvedélyesen a területet, attól még ugyanolyan értékes tagja vagyok a csapatnak, mint a többiek. Én más típus vagyok, más a látásmódom, más területek érdekelnek. Az egyetemen tanultunk az első- és másodfokú változásokról, amit én a prezentációmban a munka világán keresztül mutattam be és ezzel felnyitottam a saját szememet is. Kezd kialakulni a fejemben, hogy milyen lehetőségeim vannak és milyen megoldásokat találhatok a munkával kapcsolatos problémáimra és bízom benne, hogy jól alakulnak majd a dolgaim ezen a téren.

L'AMOUR
Ki ne szeretné a szaftos kis pletykákat a pasikról meg a párkapcsolatokról? Sajnos el kell, hogy keserítselek most Titeket, hogy egy jó ideig nem fogtok tőlem ilyen pletyiket olvasni. Tavaly megtörtént a csoda: eljött az a pillanat, amikor nem volt egy olyan férfi/fiú sem, aki miatt fangirlködtem volna, akiről álmodoztam volna, aki megdobogtatta volna a szívem. Senki. Eltűntek. És ez egy eléggé felemelő élmény volt. Tudom, hogy az ember társas lény és "all we're looking for is love from someone else" - éneklik a La La Landben. De annyira megszállottjai tudunk lenni a párkeresésnek és a preferált nemnek, hogy nem élvezzük azt, amikor nincs senki az életünkben. Visszanéztem a múltba és rájöttem, hogy mennyi időt vesztegettem el a másik nemre feleslegesen. Az idei év nem róluk fog szólni, hanem rólam. Úgy nem juthatok el egyről a kettőre, ha mindig a másikra koncentrálok. Általában ha valaki magára gondol, akkor megkapja az önző jelzőt, esetleg azt, hogy egoista, csak magával törődik és a többi. De ha vannak gondok az életedben, ráadásul sok vagy elég súlyosak, akkor lehet, hogy először azokat kell megoldanod ahhoz, hogy valakit beengedj a világodba. Egy vendéget sem úgy várunk, hogy elönti a mocsok a lakást, nemde? Ezért idén én leszek az első, az ellenkező nem pedig csak a sokadik helyre sorolódik vissza. Persze ismerem az univerzumot, nagyon jó humorérzéke van, így nem csodálkoznék, ha keresztbe szeretne tenni nekem azzal, hogy elhúzza előttem a mézesmadzagot. Azonban terveim szerint idén csak Brendon Urie és Chris Pine fogja megdobogtatni a szívem. Sorry, srácok, majd máskor!

ÖRÖMFORRÁS
A március 15-ei hosszú hétvégét megspékeltem egy egyhetes betegszabadsággal. Nem mondanám, hogy élmény volt, de mindenképp hasznos, hogy otthon töltöttem még azt a pár napot. Elkezdtem művészettel kapcsolatos videókat és csatornákat nézegetni YouTube-on, amik meghozták a kedvem a rajzoláshoz. Már említettem, hogy szeretnék megtanulni vízfestékkel festeni, azzal is próbálkoztam azon a héten, de inkább a rajzra koncentráltam. Évek óta nem rajzoltam már. Sosem voltam egy ütős művészpalánta, akinek a rajzaitól lementek volna hídba az emberek. Tudok rajzolni egy bizonyos szinten, de sosem tartottam magam képzőművésznek. Viszont rájöttem, hogy ez is, mint a zongorázás, hiányzott. Örömöt lelek abban, ha leülök és rajzolok. Vagy leülök és zongorázok. Örömet lelek abban, hogyha fekszek az ágyamon és zenét hallgatok. Örömet lelek abban, hogyha elolvasok egy könyvet. Abban pedig megnyugvást érzek, hogyha a kedvenc könyvemet újraolvasom és újra olyan szereplők között lehetek, akiket szeretek és akik példát mutatnak nekem vagy tanulhatok tőlük. Nekem szükségem van ezekre a tevékenységekre, mert ezek nélkül én nem vagyok én. És azzal, hogy minden nap csinálok valamit, amit szeretek, máris adok egy esélyt annak, hogy azt a napot egy jó napnak nevezhessem.


Nemrég felfedeztem Dottie James YouTube csatornáját, aki kitűzte céljául azt, hogy megpróbálja megváltoztatni az életét az elkövetkezendő 365 napban. Kicsit magamra ismertem benne, így a heti update videóit mindig várom, mert szeretném tudni, hogy neki hogyan sikerül megküzdenie a változással.


A blog terén is történnek változások. Úgy döntöttem, hogy a havi összefoglalókat megszüntetem, mert nem szeretem őket írni. Persze jól jöttek, mert mindig volt így egy hónap eleji bejegyzés, de mint említettem az évkezdő bejegyzésemben, olyan írásokat szeretnék megosztani veletek, amikre azt mondom, hogy igen, ennek van értelme, ebben van valami tartalom. Én is szeretek vlogokat nézni és ilyen life update típusú bejegyzéseket olvasni, de én nem szeretem ezeket gyártani. Ha történik bármi említésre méltó, arról úgyis tudni fogtok. Helyettük olvashattok majd negyedévente arról, hogy hogyan alakul az életem, hogyan érzem magam a bőrömben, sikerül-e elérnem azt, amire vágyok. Inkább erre szeretnék koncentrálni, mint arra, hogy a hónapban épp milyen filmet néztem meg a moziban, mennyit gyakoroltunk táncon vagy hogy mi történt az egyetemen. Remélem, hogy jól fogadjátok majd a változást és bízom benne, hogy olyan bejegyzéseket fogok majd megosztani veletek, amikre büszke lehetek.

Nektek hogyan telt az év első három hónapja? Sikerült belevágnotok a céljaitok megvalósításába? Mi volt a legnagyobb sikerélményetek az elmúlt hónapokban? Osszátok meg élményeiteket, tapasztalaitokat másokkal, akár kommentben itt, akár a közösségi oldalaimon, mert a történeteitek segíthetnek másokon is. Köszönöm a figyelmeteket és találkozunk a legközelebbi bejegyzés alkalmával! Sikerekben gazdag tavaszt kívánok nektek!



A bejegyzés fejlécéhez felhasznált kép saját!

Ehhez hasonló bejegyzések

0 megjegyzés