A káosz vége | 2017 december - 2018 január

by - vasárnap, február 11, 2018

I'm a survivor, I'm not gon' give up, I'm not gon' stop, I'm gon' work harder.

Azt hiszem, ennél jobb kezdést nem is találhattam volna ennek a bejegyzésnek. Hogy miért? Mert az elmúlt két hónap hihetetlen fárasztó és stresszes volt, hiszen elérkezett a karácsonyi időszak, a szemeszter vége, a vizsgaidőszak, a táncgála és mindezek mellett a munka is ott volt. De túléltem! Megcsináltam! És most végre pihenhetek egy kicsit.

♦ ♦ ♦
Kezdjük a bejegyzést egy kis kitérővel, hiszen ilyenkor még mindenki odafigyel arra, amit írok!😉 Amikor elérkezett a január eleje, tudtam, hogy nem fogom tudni megírni a decemberi összefoglalót, mert egyszerűen nem tudtam időt szakítani rá. Aztán el kezdtem gondolkozni azon, hogy van-e értelme ezeknek a posztoknak. Persze tudom, hogy van pár olyan ismerős, akiket érdekel, hogy mi történik velem a mindennapokban és szívesen olvasnak róla, de nem tudom, mi a helyzet az ide látogató idegenekkel. Szeretitek ezeket a bejegyzéseket? Szívesen olvassátok? Hogyha írnátok egy kommentet vagy üzenetet, akkor megköszönném. Ha kevesebb rá az igény, akkor lehet, hogy inkább két-három havonta írnám ezeket a posztokat. Én személy szerint elhanyagolhatónak szoktam besorolni őket, mert a blogot nem naplónak szeretném használni, de ha Ti szeretitek beleásni magatokat az életem történéseibe, ám legyen! Szóval kérek egy kis visszajelzést! Intermezzo vége!
♦ ♦ ♦

A december olyan távolinak tűnik, pedig még csak február eleje van! Ahogy már említettem, az elmúlt két hónap elég fárasztó volt, sőt, néha azon kaptam magam, hogy osztódnom kellett volna, hogy mindent meg tudjak csinálni. A két kiemelkedő terület mindenképp az egyetem és a tánc volt. A novemberi bejegyzésemben írtam már, hogy decemberben rendezték meg a tánciskola gáláját és noha számomra csak hobbinak számít a tánc, ettől függetlenül mindent megtettem annak érdekében, hogy jól sikerüljön a fellépés. Érhető, hiszen nem szerettem volna leégetni magam ötszáz ember szeme láttára. De a sok próba és gyakorlás meghozta az eredményét, egész jól sikerült a fellépésünk. Azért csak egész jól, mert természetesen voltak bakijaim, nem is kevés. Ettől eltekintve igenis büszke voltam magamra, hogy három hónap alatt képes voltam betanulni hat koreográfiát és tisztességesen előadni azokat. Továbbra se tartom magam tehetségesnek, viszont még mindig szeretem csinálni és ez a lényeg!


Mondtam már, hogy nagy Destiny's Child rajongó voltam?😊

Oh igen, az egyetem... Mennyi vér és verejték! De végre kijelenthetem, hogy befejeztem az első szemesztert! Büszkén tudathatom veletek, hogy mindegyik gyakorlatom ötös lett, három vizsgám négyes, egy vizsgán elhasaltam, de az utóvizsgám ötös lett belőle. Őszintén szólva, ennyire jó jegyeim szerintem sosem voltak még! Lehet, hogy önteltnek tűnök majd, de igenis megveregetem a vállam, hogy munka mellett így sikerült teljesítenem. Eleinte úgy álltam hozzá ehhez a levelezőhöz, hogy "csak legyen meg" mindegyik tantárgy, mindegy, milyen osztályzatot kapok. Aztán ahogy haladtunk előre az időben, előtört a maximalista énem és bizony jól akartam teljesíteni. Noha sosem voltam jó tanuló, sőt, számomra a tanulás kész kínszenvedés, de ezek az eredmények erőt adnak a folytatáshoz. Nem fogok elszállni magamtól, ilyen sosem fog megtörténni, de igyekszem ilyen jól végigcsinálni a következő félévet is.

Mi történt még? Igazából a legtöbb időm az előbb említett dolgokra ment el, ha pedig akadt egy kis szabadidőm, akkor azt a családdal és barátokkal töltöttem. Hiszen karácsony volt, na meg szilveszter, ilyenkor mindenki a hozzá közelállókkal tölti az ünnepeket. Pihenni nem tudtam túl sokat, de igyekeztem lazább napokat is adni magamnak. Például a két ünnep között elkezdtem nézni a Babylon Berlin című német sorozatot, amit már a premier óta meg szerettem volna nézni. Pár epizód híján majdnem megnéztem az egész évadot, úgyhogy februárban mindenképp rászánok egy hétvégét, hogy befejezzem.
Amit még érdemes megemlíteni, hogy januárban volt L.A. koncerten a Hard Rock Caféban. L.A. egy spanyol indie zenekar és ingyenes koncertet tartottak itt Budapesten. Mivel a HRC-ban még nem voltam koncerten, nem tudtam, hogy mire számítsak, de végül egy ülős, vacsorázós koncert lett belőle. L.A. egyáltalán nem számít ismernek itthon, sőt (őszintén nem is értem, minek terveztek ide koncertet)! Azonban én ismerem őket, sőt két éve a Festival de les Artson Valenciában hallottam is őket élőben játszani egy jóvalta nagyobb közönség előtt. Így számomra különleges volt ez a koncert, hiszen kicsi és családias volt és a koncert után lehet, hogy sikerült beszélnem a zenekar tagjaival, merchöt vennem és búcsúzóul még puszit is kaphattam az énekestől.😏

L.A. koncert a Hard Rock Caféban (saját kép)

Úgyhogy ez a koncertélmény igazán feldobta a hónap végét. Hogyha olvastátok a 2018-ról írt bejegyzésemet, akkor tudjátok, hogy szeretnék változtatni az életemen, elég sok területen és januárban ez nem igazán sikerült, hiszen rengeteg mindenre kellett időt szánnom. Azonban most elérkezett a február és mindenképp próbálom elindítani a terveimet. Persze nem azt várom, hogy márciusban már új emberként fogom róni Budapest utcáit, hanem szeretném, hogyha ez a változási folyamat elinduljon, apró kis tettekkel.

Bízom benne, hogy jól telt nektek az elmúlt két hónap és többet tudtatok pihenni, mint én! Most, hogy "tengernyi" szabadidőm lett, igyekszem rendszeresen közzétenni a blogon is, van pár ötletem, ami remélem tetszeni fog nektek. A következő találkozónkig pedig kellemes hetet kívánok nektek!


A bejegyzés fejlécéhez felhasznált kép forrása: Daniel Garcia (Unsplash)

Ehhez hasonló bejegyzések

0 megjegyzés