Tinédzser álmok | avagy kívánságok 2008-ból

by - vasárnap, január 28, 2018


Természetesen mint minden blogger, azon szoktam agyalni nap, mint nap, reggeltől estig, hogy miről is írjak a közeljövőben. Aztán egyszer csak bevillan valami, mint egy égi jel, kigyullad az égő a fejem felett és büszkén leülök bepötyögni az ötletemet a jegyzeteim közé. Hasonlóan született ez a bejegyzés is, amikor hirtelen a semmiből eszembe jutott, hogy a régi, általános iskolai naplómban van egy boríték, ami a 2008-as kívánságaimat tartalmazza. Mivel pont egy évtizedes lett ez a történet, már nyugodtan felvállalom, hogy milyen kínos dolgokon járt az eszem tizennégy évesen.

Csak nagyjából emlékszem, hogyan született ez a kívánság boríték, mert a részletek már kimentek a fejemből. Lényeg a lényeg, az általános iskolai legjobb barátnőm mutatta meg nekem ezt a "játékot", ami abból állt, hogy szilveszterkor felírod a kívánságaidat egy lapra állításokként (például "Egészségesen étkezem és sokat sportolok."), belerakod egy borítékba, amire ráírod a neved ééés... várod, hogy megtörténjen a csoda? Szilveszter után a borítékot biztos helyre tettem és reménykedtem, hogy valóra válnak a kívánságaim. Egy kis tizenéves Nalina mi mást tehetett volna?

Az évek során többször is kezembe került ez a boríték, de szerencsére az agyam blokkolta a tartalmát, így amikor pár napja újra elolvastam, ismét meglepődtem tizennégy éves önmagamon, hogy micsoda álmokat szerettem volna elérni. Hogyha eléggé felcsigáztalak Titeket és szeretnétek végre elolvasni, hogy miket kívántam egy évtizede tinédzser fejjel, akkor íme, itt van minden!

"1. Felvesznek a gimibe."
Csak hogy mindenki értse, akkor, abban a pillanatban, amikor ezt a listát írtam, épp a középiskolai felvételire készültem és rettegtem tőle. Sosem voltam kiemelkedő tanuló, általában négyes voltam mindenből, így életem első stresszes időszakát éltem át akkoriban. Féltem, hogy nem kerülök be oda, ahova szerettem volna, féltem, hogy majd a városom rosszhírű iskolájába jutok majd csak be. Elképzelhetitek, hogyan éreztem magam, amikor nem úgy sikerült a központim, ahogy szerettem volna... De minden rossz után történik valami jó is és végül felvettek abba a gimibe, ahová szerettem volna járni. Tehát az első kívánság teljesült! Hurrá!

"2. A nyáron elmegyünk az EB-re."
Álom, álom, édes álom. Akkoriban nagy focirajongó voltam, hiszen a 2006-os VB teljesen elcsavarta a fejem és szinte minden hétvégét a meccseknek szenteltem éveken keresztül. Így természetes volt, hogy az egyik kívánságom az volt, hogy kijussak az Ausztria és Svájc által rendezett Európa Bajnokságra. Ez mind szép és jó, de már akkor tudtam, hogy ez nem fog megvalósulni, mégpedig azért, mert a családom sosem volt olyan anyagi helyzetben, hogy megengedhettünk volna magunknak ilyen utazásokat. Noha abban az évben nem jutottam ki az EB-re, pár évvel később mégis láttam a kedvenc focicsapatomat Ausztriában és találkoztam a kedvenc játékosaimmal személyesen, ami sokkal nagyobb élmény volt, mint amit az EB nyújtott volna!

Egy kicsit javítva: az eredetiben a gimi pontos nevét adtam meg, amit nem szeretnék publikálni online.

"3. Több önbizalmam van."
Ahogy ezt elolvastam, visszarepültem az időben és újra átéltem az akkori kételyeimet és a bizonytalanságomat saját magammal kapcsolatban. Annyira szomorú visszagondolni azokra az időkre, főleg harmadik és negyedik osztályra, amikor a legkisebb volt az önbizalmam. De úgy érzem, hogy évről évre egyre több és több lett és őszintén szólva, a kívánság megszületése és a 2008-as év vége között mindenképp szereztem egy kis önbizalmat. Emlékszem, hogy abban az évben elkezdtem énekelni a gimis kórusban is, aminek a kórusvezetője hihetetlen támogató volt és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam tőle az évek folyamán. Azelőtt nem mertem énekelni, sőt, az általános iskolai kórusban nagyon nem is kaptam lehetőséget, hogy esetleg megmutassam, hogy mit tudok, de gimiben kaptam pár szólót és ez mindenképp dobott az önbizalmamom. Azt nem mondom, hogy így huszonnégy évesen ne lehetne még rajta javítani, mert bizony még mindig vannak kételyeim, sőt(!), de úgy érzem, hogy az akkori énem büszke lenne arra, aki ma vagyok. Mert ha kell, elküldök bárkit melegebb éghajlatra egy szempillantás alatt, míg régebben nem igazán mertem kinyitni a szám, hogy kiálljak magamért. Tehát úgy érzem, hogy ez a kívánság is teljesült, szép lassan, az évek folyamán.

"4. Szerelmes vagyok."
Egyszerűen nem tudtam elfojtani a gúnyos kacajomat, amikor elolvastam a negyedik pontot. Mint a legtöbb tinédszer (és felnőtt), a szerelem megszállottja voltam, köszönhetően a hollywoodi tinifilmeknek na meg a tiniregényeknek, amiknek a középpontjában az első szerelem, az első csók állt. Minden egyes évben elhatároztam(!), hogy a következő tanévben lesz "pasim". *képzeljetek ide egy facepalm gifet* Ha az a szerencsétlen tizenéves énem tudta volna, hogyan alakul a szerelmi életem (vagy hogyan nem), akkor lehet, hogy valami fontosabbra fordította volna az idejét az örök szerelmen való álmodozás helyett. Vagy inkább a sarokban ült volna felhúzott térdekkel, zokogva, azt kívánva, hogy bárcsak becsapódna egy aszteroida a Földbe és vége lenne eme nyomorúságos életnek. Ahogy ismerem magam, valószínűleg a második opciót választottam volna akkoriban. A szerelem szép és a szerelem jó, de az évek során megtanultam, hogy azon siránkozni és arra koncentrálni, hogy "jajjj, nincs senkim" a lehető legrosszabb dolog, amit tehetünk, főleg tinédzserként. Sokszor hallottam már azt a bölcsességet, hogy életünk során egy ember van, aki végig ott lesz mellettünk az életünk folyamán és az saját magunk vagyunk. Tehát ahelyett, hogy picsogunk a (nem létező) szerelmi életünk miatt, talán önmagunkra is időt kéne szentelnünk és megszeretnünk magunkat úgy, ahogy vagyunk. Jó lett volna, hogyha ezt tiniként is gondoltam volna...

"5. Barátokat szerzek."
Mivel ősszel kezdtem a gimit és önbizalom híján voltam, ez egy nagyon fontos kívánság volt. Sosem illeszkedtem be könnyen új közösségekbe, így nekem ez mindig is nagy kihívást jelentett. Fura, de ezzel még a mai napig akadnak problémáim. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy szószátyár és inkább csendben figyelek, minthogy én legyek a középpontban. Ettől függetlenül mind való életben, mind az interneten sikerült szert tennem olyan barátokra, akikre mindig számíthatok. A 2008-as kívánságom pedig teljesült is, mert már az első gimis napomon sikerült olyan emberekkel összeismerkednem, akikkel a következő négy évet együtt töltöttem, mind suliban, mind annak falain kívül.

Noha butaságnak tűnt ez az egész, mégis, ha így tíz év távlatából visszatekintek, bizony néhány kívánságom teljesült a listáról. Valami azonnal valóra vált, valamire várni kellett, na meg van olyan is, amire még mindig várok. De egyszer mindennek eljön az ideje!

Ti ismeritek ezt a kívánság játékot? Esetleg emlékeztek arra, hogy tinédzserként miről álmodoztatok? Hogyha igen, osszátok meg a történeteiteket a bejegyzés alatt kommentként. Hogyha szeretnétek még ilyen nosztalgikus bejegyzéseket olvasni, akkor ne habozzatok megosztani velem! Hamarosan pedig újra találkozunk! Addig is szép hetet mindenkinek!



A bejegyzéshez felhasznált képek saját fotók, azok felhaználása csak az engedélyemmel történhet!

Ehhez hasonló bejegyzések

4 megjegyzés

  1. Szia! :)

    Sajnos én nem ismertem ezt a játékot, de érdekes volt olvasni a te kívánságaidat. Örülök, hogy megosztottad ezeket és annak is, hogy több minden teljesült is belőle. :) Valamint annak is örülök, hogy rátaláltam a blogodra, ugyanis egyből megtetszett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohhh, köszönöm! :") Örülök, hogy tetszett! ^-^

      Törlés
  2. Szia Drága!
    Olyan jó olvasni a soraidat.Mintha itt ülnél mellettem ,vagy a szomszéd ágyon feküdnél és beszélgetnénk.Írj még sokat.Puszi❤Kata:)

    VálaszTörlés