A káosz kezdete | 2017 november

by - kedd, december 12, 2017


Amikor leültem, hogy megtervezzem a novemberi összefoglalómat, rá kellett jönnöm, hogy igazi kihívás lesz. Mindig csinálok egy listát, ahová lejegyzem, ha történik valami vagy ha találok valamit, amiről írhatnék és ez a lista novemberre elég gyatrára sikerült. Az év utolsó előtti hónapjáról van szó, kezdett eluralkodni az őrültek háza és csak reménykedtem, hogy nem merülök le még a nagy finálé előtt. De nézzük, hogy mi történt.

Semmi.

The end.

Viccet félretéve, a legtöbb időm a munkára, az egyetemre és a táncra ment el. Napi nyolc óra munka, projekt készítés, táncgálára való készülés szerintem bárkinek bőven elegendő lenne. Megéreztem december előszelét és csak imádkozni tudok, hogy túléljem az év utolsó hónapját.

Munkában egy elég fontos és mély beszélgetés folyt köztem és a csapatom tagjai között arról, hogyan érzem magam a jelenlegi pozícióban. Erről nem igazán szeretnék még beszélni, mert alapból nem szeretek munkával kapcsolatban írni az interneten, de mindenképp jót tett, hogy kimondtam hangosan azokat a dolgokat, amik már egy ideje nyomták a lelkemet. Szerencsére megértő és segítőkész emberek vesznek körül, akik úgy érzem, hogy támogatnak, úgyhogy egyelőre nem aggódom azon, hogy esetleg rosszallóan néznek rám a munkával kapcsolatos érzéseim miatt. De erről legyen elég ennyi, a jövőben mindenképp fogtok hallani többet még erről.

Viszont kezdek rettegni az egyetemtől, mert lassan kezdődik a vizsgaidőszak és nem igazán tudom, hogyan fogom megoldani az élet mellett azt, hogy készüljek is a vizsgáimra. Persze a november inkább a gyakorlatokra való beadandók és projektek készítéséről szólt, amiket természetesen az utolsó pillanatokra hagytam... Talán egy nap végre megtanulom a leckét és YouTube videók helyett inkább beadandót írok és akkor nem a leadási határidő napján küldöm el az elkészített munkát.

A tánc is kezdett beindulni, hiszen a decemberi táncgálára össze kellett rakni az eddig tanultakat. Bevallom, tartok a fellépéstől, mert egyrészt nem vagyok egy nagy tehetség, másrészt nem vagyok olyan magabiztos a táncban. De ha máshogy nem is, fejben próbálom helyrerakni a koreográfiákat, hogy azok legyenek meg. Azért imádkozzatok értem tizenhetedikén délután egy órakor, hogy ne égessem le magam azelőtt a pár száz ember előtt.

Persze azért néha ki is tudtam kapcsolódni. Eltöltöttem baráti körben egy kellemes hétvégét a világ végén, Ikeáztam egy barátnőmmel vagy épp a Paddington 2-t néztük meg a lányokkal a moziban. Igazából ezéidáig nem tudtam eldönteni, hogy tetszett-e a film vagy sem. Voltak benne részek, amik elég fájdalmasak voltak, de szeretem Paddingtont, úgyhogy alapjáraton nem volt rossz film. De ha lesz harmadik rész, akkor azt lehet, hogy inkább csak a tévében nézem meg.


Zeneügyileg elég sok új album jelent meg, ami érdekelt, de bevallom, nem jutottam el odáig, hogy meghallgassam őket. Egyedül a Vetusta Morla új lemezét, a Mismo Sitio, Distinto Lugart sikerült végighallgatnom. Már nagyon vártam tőlük az újdonságokat és eléggé meg vagyok elégedve azzal, amit összehoztak. Igaz, hogy eddig csak egyszer mentem végig az albumon, de már első hallásra beleszerettem a 23 de Junio című dalukba. Pablo Alborán, Ayoho, Tulsa... sajnos rájuk nem fordítottam eddig időt, de amint elérkezik egy nyugodtabb időszak (értsd két ünnep között), igenis leülök és meghallgatom az ő albumaikat is.
A hónap dalának én mindenképp Nik & Jaytől a Linje H-t választanám. A dánoknál igen népszerű hip/hop duó már hosszú évek óta a kedvenceim közé tartozik és az új daluk annyira nyugtató hatással van rám, így nem csoda, hogy a nagy fejetlenség közepette ezt hallgattam tőlük a legtöbbet.

Őszintén szólva, ennyi volt a november. Talán a december érdekesebb lesz, hiszen jön a karácsony és a szilveszter. Addig is köszönöm, hogy itt voltatok és a legközelebbi viszontlátásra!


A bejegyzés fejlécéhez felhasznált kép forrása: Lena Bell (Unsplash)

Ehhez hasonló bejegyzések

0 megjegyzés