24 | 2017 október

by - hétfő, november 13, 2017


Noha nyár párti vagyok, az októbert mindig is szerettem. Főleg azért, mert ebben a hónapban van a születésnapom. Természetesen mindent megtettem azért, hogy jó legyen az a harmincegy nap és most így visszagondolva, vissza is sírom azokat a napokat. Vegyük sorjában, mi is történt velem októberben.

Mint már említettem, októberben ünnepeltem a születésnapomat. A huszonnegyediket......... HOGY MICSODA?!?!?! Nem tudom, hogyan történt, de érettségi után mintha gyorsabban kezdett volna el telni az idő. Csak kettőt pislogtam és hirtelen tizenkilencből huszonnégy lett. Ez elég ijesztő, főleg, hogyha belegondolok, hogy most ugyanolyan távolságra van a tizennyolc és a harminc is. Noha néha úgy érzem, hogy mindjárt itt a vég, azért próbálok nem erre koncentrálni, inkább kihasználni, amíg még fiatal vagyok... vagy valami olyasmi.
Életem huszonharmadik éve kifejezetten borzalmas volt, nem szívesen gondolok vissza rá. Persze volt már rosszabb is, de a sok negatív esemény mindenképp sokat tanított meg nekem. Nem mondom, hogy most már érett, bölcs felnőtt vagyok, mert fejben még mindig egy húszéves csitrinek érzem magam, de máshogy tekintek dolgokra, emberekre meg úgy az életre összességében. Rájöttem, hogy szükségem van arra, hogy magamra koncentráljak, hogy rendbe tegyem a dolgokat és hogy dolgozzak azért, hogy jobb, de főképp boldogabb életem legyen. Úgyhogy az elkövetkezendő egy évben erre fogok főleg koncentrálni. Fingers crossed🤞, hogy jó legyen a huszonnegyedik évem.

Kicsit nehezen éltem meg a hónap első felét, mivel csakis a hónap végi szabadságomra tudtam gondolni. Fájdalmas volt minden munkanap és számoltam vissza a napokat. Például olyan dolgok tartottak életben, mint hogy Lana Del Rey kihirdette az európai turnéidőpontjait és én lehet, hogy véletlenül megvettem a jegyet a berlini koncertjére.😏 Úgyhogy még mielőtt elmentem volna Berlinbe, már a következő utamat terveztem fejben.
Október 19-én pedig Lola Marsh koncertre mentem az A38-ra. Az volt a nagy nap, mert tudtam, hogy onnantól már csak egy napot kell kibírnom a munkában és SZABADSÁG! Ha emlékeztek még, a Szigeten már voltam a koncertjükön, de amikor megláttam, hogy ősszel újra fellépnek Budapesten, muszáj volt elmennem és nagyon megérte. Először ijesztően kevesen voltunk, de aztán a koncert kezdetére összegyűlt a koncertezni vágyó tömeg. Az előzenekar a Jónás Vera Experiment volt és pozitív csalódás voltak számomra. Nem vagyok nagy híve a magyar előadóknak, de Vera nagyon szimpatikus volt és a zenéjük is igen meggyőző volt. A Lola Marsh pedig csodálatos volt, maga a díszlet is nagyon hangulatos volt a virágokkal, a zene és az előadás szintén fantasztikus, az egyik legjobb koncertpillatantot is nekik köszöhetem, amikor leültették az egész közönséget a földre és eljátszották az In Good Times című dalukat. Varázslatos volt! Kifejezetten jobban tetszett ez a koncertjük, mint ami a Szigeten volt.


Ezután pedig kezdődött az "őrület hete". 22-én és 23-án Bécsbe utaztam anyummal. Gondoltam, hogy csinálok egy külön bejegyzést erről, de azon kívül, hogy sétáltunk és próbáltunk nem megfagyni, sok érdekes dolog nem történt, ezért inkább itt foglalom össze nektek a történteket. Ez az utazás a szervezés elején teljesen másképp indult, egy baráti látogatás lett volna, aztán az nem jött össze, de koncertre is mentem volna, amit az út a hetén lemondott az együttes, úgyhogy tényleg csak lézengeni mentünk ki, mivel már minden le volt foglalva. Azelőtt egyszer voltam Bécsben, egy szervezett karácsonyi vásáros kiránduláson, ezért nem igazán ismerem a várost. De amit tudtunk, azt megnéztük. Így körbejártuk a történelmi városrészt, elsétáltunk a Duna partra, elmentünk a bécsi Frei kávézóba (kétszer is), ahol hihetetlen kedvesek a magyar baristák! Ellátogattunk a Schmetterlinghausba is, amire Zsófi blogján találtam rá és hogy őszinte legyek, szívem szerint ott élném le életem hátralevő részét, a fülledt, párás levegővel és pillangókkal teli üvegházban. Elmentünk a Belvedere kastélyhoz is, de a szörnyű időjárás miatt nem igazán tudtunk élvezni a kert szépségét. Ha egyszer visszamegyek Bécsbe, mindenképp bemegyek a kastélyba, mert kívülről gyönyörű. És nem, a schönbrunni kastélyhoz nem mentünk el, arra már nem igazán volt időnk és azt is inkább jó időben szeretném megnézni. Az abszolút kedvencem a Manner bolt volt, maga a földi paradicsom, azt hittem, hogy az egész boltot felvásárolom, de szerencsére sikerült visszafognom magam. Oh és még mielőtt elfelejtem: kipróbáltam a Starbucks híres-neves Pumpkin Spice Lattéját is. Vélemény? Nem lesz a kedvenc kávém. Szerintem túl nagy a hype körülötte. A Freiben millióegyezer olyan kávé van, ami sokkal jobb a PSL-nél.

Amiért nagyon vártam Bécset, az az volt, hogy kint megvegyem az új fényképezőmet, egy Canon G3X-et. Főképp azért, mert jóval olcsóbb volt kint, mint itthon. Már évek óta szerettem volna egy jobb gépet venni, kicsit komolyabbat, mint a jelenlegi SX510 HS-em és végül a G3X-re esett a választásom. Eddig nagy a boldogság, nagyon tetszik és alig várom, hogy kísérletezgethessek vele!
Itt pedig néhány kép Bécsből (még a régi kamerámmal):







Aztán jött a születésnapom, ami igazán jól telt, másnap pedig indultam Berlinbe. Igen, elég meredek volt egy hétre ennyi utazást besűríteni, de úgy voltam vele, hogy megérdemlem, hiszen nyáron csak Szigeten voltam, az nem volt nyaralás, hiszen fél napokat dolgoztam. Mindenképp kellett már a kikapcsolódás és a pihenés. Mivel egy külön bejegyzést szánok a berlini utamra ezért sokat nem árulok el róla. De megnyugtatok mindenkit, hogy nagyon jól éreztem magam, még mindig imádom a várost, az embereket és már alig várom, hogy visszamehessek!

Történt egy nagy dolog is ebben a hónapban: elolvastam egy könyvet! Tudom, hihetetlen, igaz? Ezer éve nem olvastam már el egy teljes könyvet, úgyhogy itt volt az ideje. A kiválasztott pedig Susannah Cahalantől a Lángoló agy volt. Pár hónapja megnéztem a filmadaptációját, amit egész jónak mondanék, de nagyon szerettem volna elolvasni a könyvet is. Egyrészt azért, mert igaz történeten alapul, másrészt azért, mert jobban meg szerettem volna ismerni Susannah betegségének részleteit. Nagyon érdekes volt, szerintem sokat lehet tanulni belőle.
Hogyha ismertek olyan könyvet, ami mentális betegségekkel foglalkoznak, akkor mindenképp várom az ajánlásokat, mert most szívesen olvasnék ilyen témában.

Ez volt október. Az eleje inkább a túlélésről szólt, a vége pedig ütős lett. Közben pedig a Bodak Yellowt üvöltöttem a szomszédok nagy örömére vagy a New Rulesra karaokeztam a fürdőszobában (szintén a szomszédek nagy örömére).
Szörnyű belegondolni, hogy már november van és mindjárt itt az év vége, de bízom benne, hogy ez a hónap is jó lesz. Köszönöm a figyelmeteket és várlak vissza titeket!



A bejegyzésben szereplő képek sajátok, csak az engedélyemmel használhatóak fel!

Ehhez hasonló bejegyzések

2 megjegyzés

  1. Könyv-témában a Nyomás alatt-ot tudom ajánlani Ned Vizzinitől. Alapvetően egészen derűs könyv, annak ellenére, hogy a depresszió áll a fókuszban. A történet meg sajnos úgy teljes, ha tudjuk, mi történt az íróval :(

    Ó és a Frei kávézó valóban <3<3 Az összes franchise dögunalom kávélánc elbújhat mellette.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rákerestem és az angol cím alapján rögtön tudtam, miről van szó, szerintem régebben még a film előzetesét is megnéztem. Ez tök jó, úgyhogy megy a listámra.
      A Freiben lehet kapni a legjobb kávékat. Ha elmész pl. az Allee-ba, akkor a Frei mindig full tele van, a Starbucksban meg néhányan lézengenek csak... ez szerintem mindent elárul.

      Törlés