Új fejezet | 2017 szeptember

by - csütörtök, október 12, 2017


Hellooo, it's meee! Hát... igen... tudom... Egy hónapig nem jeletkeztem semmi újdonsággal a blogra, de a szeptember eléggé sűrű volt, új dolgokba kezdtem bele, így az időbeosztásom még mindig egy káosz és eddig nem jöttem rá, hogyan teremtsek időt mindenre, ami jelenleg aktívan zajlik az életemben. Mivel ez a szeptemberi összefoglalóm, pár pillanaton belül választ kaptok arra, hogy mi is történt velem az elmúlt hónapban.

Ahogy így visszagondolok szeptemberre, néhány esemény olyan, mintha régebben történt volna, pedig nem. Nem is tudom hol kezdjem! Talán a két nagy újdonsággal: a tánc és az egyetem.

Bizonyára mindenkin eluralkodott a zavartság és felmerült a kérdés, hogy milyen tánc? Miről beszél ez? Erről eddig nem volt szó! Hát igen... Kiléptem a kofortzónámból és valami olyat tettem, amit valószínűleg sosem tettem volna meg: elkezdtem táncórára járni. Mindig is érdekelt a tánc, nagyon szeretem a táncos filmeket, régen is sok rapet és hip-hopot hallgattam (az igazi guilty pleasure), a YouTube-os táncvideókról pedig ne is beszéljünk! Egyrészt ezért döntöttem amellett, hogy kipróbálom, hogy túlélek-e egy táncórát vagy holtan esek össze és izzadtságtócsában fogok elhalálozni. A másik ok az volt, hogy beépítsek valami testmozgást az életembe, mert érettségi óta semmi testmozgást nem végeztem a sétán meg a koncerteken való ugráláson kívül. Noha lehet, hogy én vagyok a leglustább nőszemély a világon és gyűlölök sportolni, a tánc mégis valamiért más. Élvezem. Elfáradok, izzadok, levegő után kapkodok, de élvezem. Ami furcsa, mert ilyen érzést semmilyen sport nem váltott ki még belőlem. Az más kérdés, hogy nem vagyok egy tehetség és volt, hogy majdnem elestem a saját lábamban, de én akkor is szeretem csinálni. Egy hónapja heti kétszer egy órát táncolok (hip-hopot) és folytatni is fogom. Azt hittem, hogy az első óra után megfutamodok, sőt, az első óra előtt is vagy egy percet álltam a lakásajtóban, hogy tényleg elmenjek-e, de megtettem az első lépést, kiléptem nemcsak a lakásból, hanem a komfortzónámból is és mindenképp jó döntést hoztam. Bízom benne, hogy fizikálisan is meg lesz az eredménye és jövő nyáron beleférek majd a régi sortjaimba...

Az egyik kedvenc táncos videóm a közelmúltból

És igen, elkezdődött az egyetem is, amit már beharangoztam ezelőtt és eddig elég pozitív élményeim voltak. Részt vettem egy kétnapos tréningen, ahol a csapatmunka és az önfejlesztés volt a téma és noha elment rá egy egész hétvége, azért úgy gondolom, hogy hasznos volt és ráébresztett mindenkit arra, hogy miben kell fejlődnünk. Az első igazi tanítási nap is jól sikerült, nagyon pozitív benyomást keltettek a tanárok és a tanítási módszereik is. Mindenképp haladóbb szellemű a tanítás ebben az intézményben vagy legalábbis én teljesen máshoz voltam szokva a korábbi tapasztalataim alapján. Eddig minden szép és jó volt, aztán majd meglátjuk, hogy mit mondok az első év végén! De az mindenképp jó érzéssel tölt el, hogy olyan emberek között lehetek megint, akikkel hasonló az érdeklődési körünk és eddig mindenki nagyon szimpatikus is, úgyhogy egy jó csapat fog kialakulni az elkövetkezendő hónapokban.

Erre a két újdonságra fókuszáltam főképp ebben a hónapban és próbáltam megtervezni a közeljövőt, hogy mire és mikor szánok időt. Igazából nem történt sok említésre méltó esemény a hónapban, leszámítva egy #esbringa találkozót vagy épp egy szülinapozást a barátnőimmel. Csendes volt a szeptember, köszönhetően az őszi időjárásnak is, ami arra ösztönzött, hogy otthon maradjak, betakarózzak és a laptopomat nyomkodjam, na de az egyre rosszabbodó aszociális érzéseim se segítettek a helyzeten.
A hónap első pár napja egy hatalmas mélypont volt a hormonjaimnak köszönhetően, ennyire rosszul régen éreztem magam lelkileg és mentálisan. Kicsit meg is ijedtem, hogy megint visszaesek abba az állapotba, amiben például tavasszal voltam. Ezért életemben először valamiféle gyógymódot kerestem erre a depressziós állapotra, végül a gyógytea mellett döntöttem. Az orbáncfű a legerősebb természetes antidepresszáns és a legrosszabb napomon megittam belőle egy filterrel és esküszöm nektek, jobban lettem tőle. Persze nem kezdtem el szökkelni a boldogságtól, de éreztem, hogy a terhek lekerülnek a vállamról és kitisztul a fejem. Utána pár napra még egyszer ittam, de akkor alhasi görcsök miatt és bizony arra is jó. Miután a görcsoldó egyáltalán nem hatott, csináltam egy teát, ami húsz percen belül enyhíteni kezdte a fájdalmakat. Persze a használata előtt utána olvastam, mert mégis gyógynövény, de havi egyszer-kétszer jót tesz, főleg azokon a napokon! Dr. Nalina rendelése ezennel befejeződött! (Amúgy ha valaki komolyabban érdeklődik a kúraszerű használata iránt, az mindenképpen érdeklődjön az orvosánál vagy a gyógyszertárban és mindenképpen nézzen utána, hogy az állandó gyógyszereivel lehet-e együtt alkalmazni! Igen, sokat olvastam a témával kapcsolatban.😅).


A rosszabb napokon próbáltam elvonni a figyelmemet olyan dolgokkal, mint például a zene. Amióta táncolok, átvette a rap és a hip-hop az uralmat a Spotify-om felett vagy az olyan zenék, amire lehet mozogni. A nagy kedvenc J Balvintól a Mi gente volt. A másik nagy szerelmem egy újdonság volt, Zayn és Sia közös dala, a Dusk Till Dawn. Ez volt az a szám, amit újra és újra és újra lejátszottam, egymás után tízszer és még akkor sem untam, hanem csodáltam, hogy mennyire szép ez a dal és hogy milyen jó lenne, ha ilyet érezhetnék én is. Persze azóta már nem hallgatom annyit, átvették más dalok a helyét, de ettől függetlenül még mindig az elmúlt időszak egyik legjobb dala szerény véleményem szerint.
Habár nem említettem még, de moziban is voltam, a Csábítást néztem meg a barátnőimmel, a főszerepben Nicole Kidmannal, Colin Farrellel és Kirsten Dunsttal. Mit is mondjak... nekem annyira nem tetszett. Először még úgy voltam vele, hogy nem volt rossz, de ahogy szép lassan leülepedett az élmény, rájöttem, hogy egyáltalán nem tetszett. Egyrészt nem szeretem se Kirsten Dunstot, se Colin Farrellt és maga a sztori se csigázott fel túlságosan, a film hangulata se nyert meg magának. Valószínűleg az se segített a helyzeten, hogy nem szeretem az amerikai polgárháborút se. Szóval nem mondanám egy jó moziélménynek ezt a filmet és biztos vagyok benne, hogy nem fogom újra nézni a jövőben.

Kifogytam a témákból, mert tényleg ennyi volt szeptember és nem több. Na de az október jóval mozgalmasabb lesz, koncert hátán koncert, utazás hátán utazás, szülinap, szabadság... már számolom vissza a napokat! Addig is köszönöm a figyelmeteket és a legközelebbi viszontlátásra!

A bejegyzés fejlécéhez felhasznált kép forrása: Jeremy Thomas (Unsplash)

Ehhez hasonló bejegyzések

0 megjegyzés